2016. december 5., hétfő

Mézeskalács likőr

Ezt a receptet egy nagyon kedves nőtől kaptam, akit személyesen nem ismerek, de egy fb csoportban együtt vagyunk, és nagyon tetszik az egész, amit ő képvisel és amit csinál. Amúgy egy gimnáziumi osztálytársam húgáról van szó, aki Kapolcson működtet egy panzió szerűt, ahol ő maga főzi a vendégeknek a finomabbnál finomabb kajákat, bort készítenek, és amint a recept mutatja, likőröket is. És van egy cuki szöszi kislánya is, nálam ez külön egy nagy piros pont. Akit érdekel, a fb profil itt található, Kata borház
A recept tehát Katától van, ahogy láttam, ő egy magazinból fotózta ki, így a teljesen eredeti hivatkozást nem tudom mellékelni, de talán elnézitek most ezt nekem. Az eredetin én azt változtattam meg, hogy sokkal több fűszert tettem bele, az eredetiben harmad ennyi volt.
Hozzávalók:
  • 5 dl tejszín (30%-os)
  • 4 tojás sárgája
  • 1 evőkanál méz
  • 3,5 dl fehér rum
  • 15 dkg cukor
  • 3 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
A tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, A tejszínt felmelegítjük, de nem forraljuk és hozzáöntjük a tojást és a fűszereket. Közepes hőfokon állandó keverés mellett besűrítjük (ez kb. 15 perc lassú főzést jelent). Lehűtjük és hozzáadjuk a rumot, egy éjszakán át érleljük hűtőben (ha kibírjuk, hogy ne kóstoljuk meg, mert akkor az egészet meg fogjuk inni 😆). Fogyasztás előtt fel kell rázni. Az eredeti recept nem írja, hogy a mézet hova kell tenni, így én azt hozzákevertem a tejszínhez, de a végén is bele lehet csurgatni. Vigyázat, nagyon finom, és nagyon sokat meg lehet belőle egyszerre inni!
Én ajándékba vittem Dóriéknak, bár visszajelzés még nem érkezett, hogy nekik ízlett-e, nekem nagyon, meg Editkének is, alkohol nélkül megkóstolta ő is. 

2016. december 2., péntek

Az én levelem a Jézuskának

Az idén kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel is, pedig már olyan régen kigondoltam, hogy mi mindent fogok "kérni" a Jézuskától. 
És mielőtt bárki azt hinné, hogy teljesen meghülyültem, leírom, hogy én tényleg szeretek elelmélkedni rajta, hogy mi jönne jól, és hiszek a pozitív gondolatok erejében, bár tárgyi kívánságoknál nem annyira, de hogy az élet folyását nagyban befolyásolja az, hogy a fejünkben mit gondolunk, abban szentül hiszek. Persze ehhez egy nem üres fej is kell, ez nyilvánvaló. De ez ismét egy másik bejegyzés témája lenne, ha megíródna valaha. 
Szóval első körben a legnagyobb tárgyi vágyam, egy habszifon! Tádám, mekkora egyszerű dolgokkal lehet nagy örömöt okozni. Oké, amúgy nem is annyira egyszerű ez a dolog, mert elég drága mulatság egy habszifon. Magam sem gondoltam volna, mikor olyan szeptember-október környékén kigondoltam, hogy mindenképpen nagy szükségem van egy habszifonra. Teljesen tökéletes lenne egy retro változat is amúgy, amit gyerekkoromban használt mindenki. Persze azóta már nagyon dizájnos változatok is vannak, mint ez például. Hátha a Jézuskám nem tud olvasni, de a képi megjelenítést azért érti majd 😉
Aztán olyan kívánságom is volt a kívánságlistán, ami időközben teljesült, egy parfüm, ami téli, és amit imádok. Ezúton is köszönöm a kis nyunyumnak, aki nem árulta el a meglepit, és be is csomagolta a saját két kis kezével 💗 Most ez a kedvencem.
Aztán még tudom, hogy az egyik "Jézuska" köntössel is készül nekem, hát arra is nagyon vágyok :) Ide nem teszek be képet, mert csak olyan van a neten, amiben egy lány is van, és még nem változtam át szőke nagymellű cicababává :P 
Szeretnék még könyveket. És hozzá időt, amikor el tudom olvasni :D Ehhez csak egy példát teszek ide, az sem olvasós kifejezetten, de hátha valaki nem ismeri, és pedig nagyon tuti lehet! Keri Smith: Nyard ki ezt a naplót! Stresszlevezetésnek nagyon is optimális 😁
Aztán amire szintén már hónapok óta vágyok az ez a nude sminkkészlet (oké, irreális a Bobby Brown, de aki nagyot sem mer álmodni, azzal mi lesz):
Nem maradhatnak ki a mindenféle konyhai szöttyi-möttyik sem. Például egy cake pop sütő mekkora királyság lenne, vagy egy kis karika fánksütő? 

Örök problémám a mézeskalács díszítése. Krisztiántól kaptam nagyon tuti eszközöket ehhez pár éve, de sajnos nem boldogulok velük. Vagy én vagyok a béna, vagy aza eszközök nem is pont mézeskalács díszítésére valók. Szóval az új kiszemelt példányom ez:
Illetve a mindeféle díszítőtollak is jók lennének, de az a bajom, hogy azt valószínűleg az Editke Jézuskája (=én) már valahogy előre meg fogja venni, háááát, talán saját magának? .... 😈
A varráshoz és mindenféle kreativkodáshoz pedig egy cakkos cikkcakk olló a nagy vágyam.
És amit a Jézuska nem biztos, hogy magtól tudna hozni, az ez a cipő, 38-as méretben... Igazából olyat szeretnék, mint a második képen, de mindenképpen piros hátuljával. Ilyet nem lehet amúgy kapni,d e sebaj, álmodni lehet.

Ha visszatérek a földre, akkor meg szeretnék még egy nagyon jó otthoni öltözetet a h&m-ból. Erre sem tudok lineklni, de nagyon tutikat láttam a boltban, de egyelőre csak ácsingóztam. És pizsamát, természetesen, mert a pizsama a kedvenc viseletem a fekete ruha után 😛 Ezt sem linkelem, mert csak nagymellű szőkékkel együtt tudnám, ez az élet. A női ruhákat úgy tűnik, velük lehet a legjobban értékesíteni.
Aztán nagyon szeretnék sínes sálat, elsőkörben egy szép pirosat, ami nem kötött, hanem finom anyagú és NEM azért viselem, miután levettem a kabátot, mert fáj a torkom, hanem mert a sál öltöztet. Aki ezt nem tudja, az nem tud semmit. Továbbá karkötőket rózsaszín, piros és kék színben, és gyűrűket, jajjjjj, azt hiszem, ebből bármennyit be tudok fogadni. Persze, ami szép. 


És a legfontosabb, nagyon jó lenne, ha a Jézuska gondolna az arcbőrömre is, és hozna nekem Idealia krémet 😕
Azt hiszem, ezzel kb 5 évre elég ötletet adtam a Jézuskának, de hozzáteszem, hogy én bárminek örülök, és puszinak is, vagy egy rajzolt autónak 💋 Mert nem is az ajándék a lényeg karácsonykor, hanem, hogy együtt legyünk (oké, tudom hogy ez tök ellentétben van a fent betett sok-sok képpel, de néha nekem is el lehet engedni a fantáziámat, és álmodozni). 
Szerintem az idén ez a legcukibb karácsonyi video, és ez mondja el legjobban, mit szeretnék a fa alá.

2016. december 1., csütörtök

Adventi kalendárium - takarékos verzió

Ezt a kalendárium ötletet a neten egy videón láttam, ahol úgy tűnt, hogy jajjjdekönnyűeztösszerakni. Pedig nem az. Illetve összerakni lehet, hogy az, de hogy nem teljesen mindegy, hogy az ember lánya milyen papírt választ a kalendárium végső díszítéséhez, az tutifix. És egészen sajnálatos módon egy nagyon vékony csomagolópapírt választottam, egész egyszerűen azért, mert annak tetszett a mintája, és valahogy nem is gondoltam, hogy lényeges lehet, hogy milyen vastag a papír. Vagy az nem mindegy, hogy milyen technikával akarjuk ezt a papírt felragasztani a gurigákra. Mert ez TERMÉSZETESEN  egy GURIGA kalendárium ✌ Mi lenne más. Amúgy meg az sem mindegy, hogy milyen gurigából készítjük el, mert én a kisebb átmérőjű gurigát választottam, és ez nem tűnt egy túl jó megoldásnak, vastagabb jobb lett volna, mert ebbe a kis vékony gurigába alig fér bele valami, a csokik nagy része pl pont túllóg rajtuk. És mivel én nagy lelkesen még a kalendárium elkészülte előtt megvettem a csokikat, így arra kényszerültem, hogy nagy részüket megegyem, milyen szörnyű már ez, de hát feláldoztam magam, nehogy már tönkremenjen az a sok finom csoki 😇
De vissza a kalendárium készítéséhez. Szóval gurigából készül, 24 darabból, tök meglepő módon. A gurigákból egy fenyőfa alakot kell majd készítenünk, egymásra ragasztásos eljárással, ezért praktikus, ha a gurigák egyforma méretűek. Mert úgy szebb lesz a fa. Első körben tehát összeragasztjuk ragasztópisztollyal (jó sok ragasztót "meg fog enni" ez a művelet) a gurigákat a következő minta szerint.
Idáig még nekem is szép és jó volt a dolog. Aztán az a rész következik, hogy ezt a "fát" be kell burkolni valami szép csomipapírral. Le is vágtam a papírból a kellő méretet, aztán próbáltam odaragasztani. A papírragasztó nem fogta meg, ragasztópisztollyal meg nagyon rondán látszott a ragasztó nyoma. Így végül én az öntapadós tapéta mellett döntöttem, amiből pont volt otthon zöld színű változat. És még a tapétával sem voltam teljesen elégedett, nem mindenhol sikerült szépen felragasztani. De határozottan szebben sikerült vele, mint a csomipapírral. 
Aztán jönnek a kis muffinpapírok, amiket beszámozunk 1-től 24-ig és benyomkodjuk a gurigába őket, hogy kifelé nézzenek a számok.

 Aztán belerejtjük a rejtenivalót, és készen is van 😺
Ezek kerültek bele, bár egy-két ajándék TERMÉSZETESEN nem fért bele a gurigába, de vannak alternatív ötleteim az elhelyezésükre. Aztán még pár nyomtatott ajándék is került a fába, amik pizza vacsoráról, gofris sütésről, 4 esti mese olvasásáról szólnak 😉

2016. november 30., szerda

Karácsonyi díszek

Elkezdődött már az adventi időszak, bár még nincsen december, de holnap már az is lesz :) Szóval éppen időszerű ez a bejegyzés, de leginkább már hamarabb kellett volna megtörténnie. Rengeteg kifogást tudnék most sorolni, hogy miért nincsen kedvem időm a blogommal foglalkozni, de nem is akarok senkit untatni az életem sötétebbik felével. Sajnos most tényleg úgy érzem, hogy nagyon sötét, de a rossz után jön a jó, szokták mondani, szóval tömöm magamba a csokit kreativkodok, és csak elmúlik majd a rossz is egyszer, és megjön a jókedvem. 
Ebből a típusú karácsonyi díszből kettőt is készítettem, pedig alapvetően nem is ilyet akartam, de ez lett a vége, és elégedett is vagyok velük. Azért készült kettő, mert most már kell gondolnom Krisztián irodájára is, egy férfi nem feltétlen azon elmélkedik, hogy mivel dobja fel az irodáját karácsony tájékán, titkárnő meg még nincsen, így igyekeztem nekik is valami dísszel előállni, ami ünnepibe öltözteti a szívüket a munkaidő alatt (uh, de fennkölt tudok én lenni...). A hozzávalók teljesen hétköznapi dolgok, amit egy erdei vagy parkban tett séta alkalmával össze lehet gyűjteni (oké, a kaspót nem feltétlen, bár egyik-másik szemetes parkban még lehet azt is találna az ember 😝), és a terméseken kívül csak egy ragasztópisztoly és lelkesedés kell. Ha ez megvan, akkor még vegyünk elő néhány fából kivágott kis lapocskát, én ezt tavaly apától kaptam, és olyan jól gazdálkodtam vele, hogy az idénre is maradt 😏, és természetesen gyertyát, ha adventi "koszorút" készítünk. Aztán szurkáljuk ízlés szerint a fenyőágakat, terméseket, iratozzuk fel a fakorongot, és készen is van a dísz. 

Minden kedves idelátogatónak jó karácsonyi készülődést kívánok 💕

2016. november 21., hétfő

Fahéjas karácsonyi keksz, lakásavató verzióban

Nekem ez a keksz recept vált be legjobban a keksz nyomdázáshoz, nem folyik el a minta sütés közben, a keksz is finom, bár én fel szoktam turbózni még azzal, hogy a kekszek alját olvasztott csokiba mártogatom. Most ezt a jó kis receptemet a Krisztitől kapott kekszfeliratozó nyomókámmal (mi ennek a rendes neve, azt nem tudom) készítettem el, "new home" felirattal. Amúgy lehet rejtett diszleksziás vagyok, mert elsőre soha nem találom el, hogy hogyan kell betenni a betűket fordítva meg tükrözve, hogy a kekszen majd jó sorrendben legyenek olvashatóak a feliratok, dehát ez van, ezt nem adják a phd-hoz sajonos 😜 Mást se, az a baj. Mondjuk egy rendes állást is adhatnának, na mindegy, ez egy másik bejegyzés témája lehetne. Nem ezé a cuki kekszé. 
Hozzávalók:
  • 12,5 dkg vaj
  • fél pohár porcukor (egy pohár 2,5 dl)
  • 2 evőkanál barnacukor
  • fél kávéskanál só
  • 1 tojás
  • 1 kávéskanál vanília aroma
  • 1 teáskanál fahéj
  • 2 evőkanál tej
  • 2 pohár liszt
A puha vajat összekeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást és a többi hozzávalóval összegyurmákoljuk. Igazából én sose használok ehhez fakanalat, simán kézzel összegyúrok mindent és kész. Egy órára fóliába csomagolva hűtőben pihentetjük a tésztát. Utána vékonyra nyújtjuk, formázzuk, belenyomjuk a mintát, és 180 fokon megsütjük. Ha van kedvünk, az alját csokiba is márthatjuk, és még finomabb lesz a kekszikénk. 


Szerintem egy szép dobozban ajándéknak sem utolsó, de lehet csak én rajongok túlságosan a gasztroajándékokért. 💖

2016. november 19., szombat

Karácsonyi fahéjas mogyoró

A mogyoró nekem alapvető élelmiszer, pedig tudom, hogy nem az, de én nagyon szeretem. Ezt a szeretetet Editke is örökölte, vagy belé neveltem, ki tudja, mire képes a genetika és a környezeti hatás, ezt meghagyom a kutatóknak :P Szóval ezt a fahéjas-cukros bundában lévő mogyorót minden valamire való karácsonyi vásárban lehet kapni, jó drága pénzen. De a karácsonyi hangulathoz hozzá tartozik, ez vitathatatlan, így miért ne készítenénk otthon. Mert az jó 😃 Meg mert nem megyünk minden héten karácsonyi vásárba 😁 
Az ötlet nem az enyém, hanem erről a nekem kedves blogról származik, ezúton is köszönöm a receptet. Én annyit módosítottam rajta, hogy sokkal több fahéjat tettem a cukorhoz. Nem egy diétás dolog, de a karácsony (jórészt) nem is a diétáról szól, néha meg belefér egy-két szem. 
Mogyoróból én héjasat vásároltam, és Editkével együtt pucoltuk meg, ami egy külön program is volt, mert nem egy haladós dolog, de a kis nyuszi már tök nagy segítség nekem a konyhában, meg közben lehet beszélgetni is (meg enni a sok mogyit 😜)
Hozzávalók:
  • kb fél kiló héjas földimogyoró, ami lepucolva (és közben egy részét elpusztítva) 25 dkg körül lesz
  • 15 dkg cukor
  • 1,25 dl víz
  • 3 evőkanál fahéj (én fahéjasan szeretem, ez ízlés dolga, eredetiben 1 teáskanál van...)
  • fél teáskanál sütőpor
A cukrot elkeverjük a sütőporral és a fahéjjal, majd hozzákeverjük a vizet is. Egy serpenyőbe öntjük az egész cukros-fahéjas levet, elkezdjük karamellizálni a cukrot, és erős tűzön forraljuk. Érzés szerint hozzáadjuk a mogyorót is, de nem érdemes nagyon hamar, mert akkor megfő a mogyoró, ami mondjuk nem zavaró, csak akkor nem lesz olyan ropogós. Mikor már nyúlik a cukor, és a víz elforrt, akkor egy sütőpapírra kiborítjuk a mogyorókat, és igyekszünk úgy kavarni (vagy az ujjunkkal meghempergetni őket), hogy minden oldalukat érje a cukros fahéjas máz. Hagyjuk megkeményedni a cukrot, és készen is van. Vigyázat, ha elkezdi enni az ember, nagyon nehezen lehet abbahagyni, főleg, ha szem előtt van 😉
 Tölcsérbe csomagolva (kicsit sötéten, de ezvan 😛)
Szerintem ajándékként is megállja a helyét, főleg oylan embernek, akit nagyon szeretünk 💕

2016. november 18., péntek

Mennyit kell még aludni karácsonyig?

Erre a kérdésre nekem kb már most 2 naponta kell válaszolni, elég idegtépő, de hát ez van, egy 5 éves gyerek alapban elég sokszor idegtépő, de legalább annyiszor cuki is, szóval azért megéri gyereket nevelni :P Szóval erre találták ki, már a napok visszaszámlálására az adventi kalendáriumot, amit mér el is készítettem Editkének (aztán megláttam a Tigerben ezt, miért, miért MIÉRT??????? nem hamarabb/pont most/sose kellett volna látnom :P) 

Szóval miután kisírtam  túltettem magam azon, hogy 1500 Ft-ért ilyen szép kis kalendárium lehetett volna az enyém Editkéjé, leírom, hogy mivel is számoljuk vissza a napokat még a kalendáriumon kívül. Hát ezzel a kis répaorral mutogató hóemberrel! Bizonyám, nagyon cuki, és teljesen sk, DIY és újrafelhasznált dologkból készült. Tadammmmm:
Az elkészítése nagyon egyszerű, és nem kell hozzá tonnányi dolgot vásárolni a kreativ boltban és egy vagyont otthagyni érte. Szerintem ez elég fontos szempont, bár lehet csak nekem, de nem hiszem. (Tervezek amúgyis egy bejegyzést, amiben szapulni fogom a divatos magazinok ökonak titulált íróit, mert szerintem tökre nem azok, de még csak nem is értenek hozzá, és engem ez felbosszant. Mert a kreativkodáshoz alapvetően nem kellene 25 ezer dolgot megvenni a boltban, mégis erre sarkall sok puccos lap, és én ezért fújok rájuk :P)
Szóval első körben a kukából kiszedtem az egyetemen nagy kartonpapírokat. Igen, a KUKÁBÓL.  Megvehettem volna jó drága pénzen a szép csillivilli kartont, de nem tettem, mert amúgy sem vet fel a pénz :P meg én TÉNYLEG környezettudatos vagyok, és szemetet felhasználni jó. Nyilván nem a nagy konténerből szedtem ki, hanem a szelektív szemetesből, és engedélyt is kértem tőle a főportán, és azon túl, hogy nyilvánvalóan hülyének néztek, nem bánták, ha elviszek pár tök steril ív kartont. Otthon aztán kivágtam belőle egy kört, meg egy kalapnak valót. És egy szép répaorrot.

Aztán kezdődött a nekem flow élményt biztosító festés. Nem tudok sajnos szépen festeni, de egy egyenletes felületet azért egyszínűre le tudok pingálni, és a flowban a tevékenység és az elmélyülés a fontos, az segít az embernek kikapcsolni, regenerálódni. Nem a semmitevés. Az nem tud flow lenni. Ezért pihentetőbb és stresszoldóbb egy kirándulás az erdőben, mint otthon feküdni az ágy tetején pihenés címszóval :P (oké, ma beszólós kedvem vagyok, ez a vizsgázók nagy számának tudható be, és bocsánat miatta).
A fejet fehérre, a répaorrot sárgára, a kalapot feketére festettem, díszítésnek csillámragasztóval egy vonalat pirosra színeztem a kalapon. Az orrára még a répa hatás elérése érdekében festettem kis rovátkolásokat is ;) Aztán száradás után alkoholos filccel díszítettem a fejet számokkal és szemekkel, az orrot egy milton kapoccsal rögzítettem a fejhez, és azt is lefestettem narancsszínűre. A kalapra fogott a fehér zsírkréta, azzal írtam fel a legszebb kézírásommal (khm), hogy mennyi nap van még karácsonyig. Végül a kalapot felragasztottam a fejre, és készen is lettem. Editke odavan érte, és szerintem is cuki a kis hóemberünk.



Jó készülődést, gyorsan itt lesz a karácsony ;)