2017. december 12., kedd

Mézes puszedli

Ezt a receptet Pötyi nénitől kaptam, ő sütötte ezt a mézes puszedlit tavaly, és Editkének nagyon ízlett. Így az idén én is megpróbáltam, és nekem is finom lett, gyorsan el is fogyott. Ez eredeti recept itt van. 
Hozzávalók:
  • 2,5 bögre rétesliszt
  • fél bögre ch csökkentett liszt
  • fél bögre ertirit (vagy cukor)
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál mézeskalács fűszer
  • 2 teáskanál cukrozatlan kakaópor
  • 2 egész tojás
  • 7 dkg vaj
  • fél bögre méz
  • 1,5 evőkanál tejföl
Az arányokon kicsit változtattam, mert a lisztemnek kicsit több tejföl kellett. Az összetevőket összegyúrjuk, diónyi gombócokat formálunk belőle és 190 fokon 12 perc alatt készre sütjük. Finom és egyből puha.
Én mogyorótejes-banánturmixszal ettem, nagyon finomak voltak így együtt. 

Karácsony? Karácsony!!!

Trendi lett a karácsony nemszeretés, legalábbis annak hangoztatása, hogy nem jó senkinek a tökéletes karácsony, meg nincs is olyan. Ami amúgy igaz is lehet, de aki szereti a karácsonyt, mint mondjuk én, az elgondolkodik, hogy ez a világ ismét a feje tetejére állt. 
Nyilván nincsen abban semmi rossz, ha valaki nem szereti ezt a tömény boldogság mázat, ami sokszor a karácsonnyal jár, mert a nagy része képmutatás. Azzal sincsen baj, hogy nem sütünk bejglit, meg hókiflit szorgosan egy héten keresztül. A karácsony úgysem a  kajában és sütiben lakik, hanem a szívünkben. Viszont ha valakinek attól karácsony a karácsony, hogy van hókifli, bejgli meg halászlé, akkor csinálja azt, és ne akarjon belőle senki karácsonymártírt csinálni (ezt a szót is mostanában olvastam és tudtam meg, hogy létezik és szerintem szörnyű, mert egy oximoron), meg bolondnak nézni, hogy minek főz, a karácsony is csak egy nap, és minek rá készülni. Aki nem akar, ne készüljön, aki akar, az meg készüljön, aztán mindenki úgy ünnepel a végén, ahogyan akar. Meg amúgy is legyen világbéke 😇 
De ez ami mostanában ömlik az emberre, nekem már sok. Ebben a világban mindenkinek verbálisan vagy akárhogyan bántalmazó szülei vannak? Akikkel természetesenhogy nem akar együtt lenni karácsonykor, mert esetleg meg kell hallgatnia egy darab karácsonyi éneket, és normálisan kell (vagy illik?) viselkednie? És ez már tényleg bántalmazásnak minősül? Komolyan, akkor nekem nagyon rossz lesz, ha Editke felnő, mert bizony én is azt fogom akarni, akármennyire is nincsen jogom hozzá, hogy velem is legyen karácsonykor. És csomagolni fogok neki hókiflit, már ha megtanulok sütni egyáltalán hókiflit. Aztán tőlem azt csinál karácsonykor, amikor nem velem van, amit akar, ha úgy tartja kedve, ehet pizzát szenteste, ha neki az a jó. De szerintem tök normális együtt lenni karácsonykor a családunkkal. Aztán persze nyilván van, akinek nem, de akkor az meg ne kifogásokat keressen, hanem mondja meg, hogy pizzát akar enni és egész nap pizsiben flangálni, mert neki az a karácsony. Aki szereti, megérti, aki nem, annak meg úgyis mindegy. Nekem az a karácsonymártír, aki odamegy a családjához, pedig semmi kedve hozzá és húzza az orrát mindenre, aztán meg megír egy fb posztot, hogy neki milyen rossz. 
És hogy ennek a bejegyzésnek mi értelme van? Nem tudom, amúgy lehet, hogy semmi. De amikor egy karácsonyi filmben olyan van, hogy "szarácsony", illetve a fb-on, vagy bármilyen felületen szinte ömlik az emberre, hogy a karácsony egy milyen ostoba ünnep, de ennek ellenére azért csak vegyünk 2 méteres fát, és zsúfoljuk tele az alját ajándékkal, mert azt majd lehet posztolni és boldognak tettetni magunkat, de közben az egésztől hányunk, hát ez a felfogás nekem nem fér az agyamba. És bár 25 oldalt tele tudnék írni ezzel a  gondolatkörrel, nem teszem, mert az nem a kreatív énem lenne, és nem is ide való. De ennyi kikívánkozott a nagyvilágba, hogy igenis, én szeretem a karácsonyt, szeretek rákészülni, szeretek ajándékot venni és készíteni is a saját kezemmel, aztán csomagolni, szeretek karácsonyi dalokat hallgatni, mézeskalácsot sütni, forralt bort inni és korcsolyázni a karácsonyi vásárban. Mert nekem így az ünnep. És elfogadom, ha másnak nem, de attól még ne tolja már minden sarkon az orrom alá valaki, hogy a karácsony hülyeség. 

2017. december 6., szerda

Adventi kalendárium

Minimális késéssel (hahaha) el is jutottam ide, hogy feltöltsem az idei adventi kalendáriumot, amit készítettem a kis Bélámnak. A késésre nincsen mentségem, ez van, időben elkészült a mű, csak a bejegyzések írásával vagyok "kissé" elmaradva, de ami késik, az nem siet, és abban se vagyok egészen biztos, hogy valaki olvassa-e egyáltalán ezt a  blogot még, vagy csak úgy a saját örömömre írom. Amúgy valszeg igen, a saját örömömre írom, meg azért, hogy jó legyen visszanéznem majd évek múlva, amikor Editke nem igényli, hogy 2 cm távolságban legyünk minden egyes percben egymástól otthon, és rengeteg sok szabadidőm lesz, meg egy tök másik munkám, ahol megbecsülnek és a többi. Tudom, álmodozok, de álmodni szabad ❤
Szóval Editkének az idén teljesen más típusú kalendáriumot készítettem, mint eddig. Annyi a hasonlóság a régiekkel, hogy ezt is én készítettem, jajjjdeügyesvagyok. Azért dicsérgetem így meg magamat, mert más nem nagyon szokott, és az embernek jólesik a dícséret.
A kalendáriumok kindertojás belsőből készültek. Krisztián szerezte be nekem ezeket a belsőket, talán tudni se akarom, hogy honnan és milyen biznisz által, de most nagyon jó hasznát vettem, hogy van 24 darab tök egyforma kis belsőm. Az újrahasznosítást meg amúgy is szeretem. 
A kindertojás belső formája adta az ötletet, hogy szaloncukor formára fogom becsomagolni a kis meglepetéseket, ehhez krepp papírt használtam, mert az egy kicsit nyúlik is, meg könnyen formázható és nem utolsó sorban meg olcsó is. Ragasztani is könnyen lehet rá, ez is fontos szempont volt, mert a kalendáriumokhoz tartozó számokat nem csak úgy ráírtam a szaloncukrokra, hanem vadásztam a neten nagyon kis dizájnos számokat, és azokat kinyomtattam, vágtam (kitéptem a hajam, hogy 24 kis kört miét akartam egyesével kivágni, felragasztani...), ragasztottam, és voilá, készen is lettem a kis cukorkákkal.
A cukrokat szalagra kötöttem fel, a 24 szalagot összekötöttem, és felakasztottam Editke szobájának az ajtajára. 

A kindertojásokba pedig nem feltétlenül édesség és kifejezett kézzelfogható ajándék került, hanem minden napra egy kis versike (igen, azokat is egyesével formáztam be, nyomtattam, vágtam, hajat téptem...) lett az ajándék, amit innen töltöttem le, ezúton is köszönöm, és minden napra egy közös tevékenység is ajándékká lépett elő, ehhez az ötletet pedig Judit munkatársamnak köszönöm. Hiszen nem volt könnyű 24 különböző, és hétköznapokon, akár este későn is végrehajtható programot kitalálni, és ehhez nyújtott nagy segítséget nekem Judit az ő gyűjteményével. Így lépett elő adventi kalendárium ajándékká a közös éneklés gyertyafényben, az együtt alvás, a habos kakaó ivászat vagy éppen az extra habfürdőben való fürdés. ÉS amik eddig sorra kerültek, mind hihetetlen nagy sikert arattak Editkénél, és nem hiányolja a kézzelfogható ajándékokat, bár néha egy-egy kis pecsét, vagy kitűző formájában azok is előkerülnek. De a célom az ezévi kalendáriummal az volt, hogy ne csak a pénzért vásárolt ajándék legyen az ajándék Editkének se, hanem tudjunk örülni annak, hogy pizzát eszünk vacsira, vagy hogy mindannyian bebújunk egy takaró alá, és fejből mesét mondunk. Szerintem erre nagyobb szükség van, mint egy 25. legóra. Aztán lehet nincsen igazam, de az én világomban ez most nagyon bejött. 
További újításom erre az évre, hogy készítünk egy adventi naplót. A napló egy sima füzet, amit befedtem karácsonyi csomagolópapírral, ebbe ragasztja bele a nyuszi minden nap a kis versikét, amit talál a kalendáriumba, ő ír bele minden egyes napot, rajzolhat, ragaszthat szabadon bele, és minden nap készítünk egy fényképet, amit kinyomtatok neki és azt is odaragasztjuk az adott naphoz. Nekem ez tetszik a legjobban, mert ez egy örök emlék lesz, amit évek múlva is jóleső érzéssel fogunk kinyitni. Tudom, mert évekig vezettem neki ehhez hasonló kis naplót, csak sajnos az utóbbi években már nem volt rá kapacitásom, hogy csináljam, pedig a régieket nagyon szereti lapozgatni, nézegetni és most már olvasni is Editke. 
Az idei évben Krisztiánnak is készítettem kalendáriumot, mert olyan rendes vagyok 😇 Az ötletet a gyereketetőről vettem, ezúton is köszönöm. Sablonokat onnan töltöttem le, vágtam ki, majd ragasztottam fel egy vastag kartonra. Az ablakok alatt idézetek vannak, amiket én magam kerestem ki, személyre szabottan Krisztiánnak, és amennyire rajta látni lehet, nagyon tetszik is neki, így örülök, hogy meg tudtam lepni ezzel a kalendáriummal. Néha csokit is rakok neki a közepébe, hogy ne legyen olyan sovány 😁
Az én kalendáriumos nyuszifüleim.

2017. november 28., kedd

Adventi koszorú

Ami igazából nem is koszorú, mert nem kör az alapja, hanem egy őzgerinc forma. Ez a forma még mamié volt, nem tudom, hogyan került hozzám, de teljesen biztos vagyok benne, hogy az övé volt, és sokat használtam is. Viszont most a névnapomra kaptam helyette nagyon kis szépi új, szilikonos formát, így ezt a fémet már nem igazán fogom rendeltetésszerűen használni. A tervem az vele, hogy majd lefestem egyszínű fehérre, és úgy át fog lényegülni egy kínáló tálcává. De most még egyelőre az adventi gyertyákat tettem bele, mert azt láttam a Praktikában, hogy ez most valami nagyon menő dolog, hogy süteményformába készítjük el az adventi koszorút. Hát akkor hadd legyek már én is menő, egy kicsit legalább. 
A kiegészítőket a pepcoban vásároltam meg, és tudni sem akarom talán, hogy hogyan tudják ennyire olcsón adni a különböző kiegészítő dolgokat abban a boltban. Két szett díszt vettem, egyik se volt 300 Ft, a gyertyákat 150 Ft/db áron vettem.... Tényleg jobb nem tudni, hogy lehetnek ilyen olcsók. Vettem még (ami nem igaz, mert Krisztián vette, és nagyon rendes fiú, hogy vasárnap este 6-kor egy 3 órás út után még hajlandó volt miattam, illetve a koszorú elkészülése érdekében még 3 (!!!) boltba elmenni, és szerezni nekem) oázist, a fenyőket meg anyáéknál otthon vágtam le egy fenyőről. Így kb 1500 Ft bekerülési költségből és mínusz egy ép hüvelykujjal készült el a koszorú. Amiért a boltban szerintem lazán egy 4000 Ft-ot elkérnek. És ott van még pluszban az öröm (hahaha), amit készítés közben érzünk.  
Az oázist méretre vágtam, beleragasztottam a formába, levagdostam a fenyőágat, beleszurkáltam az oázisba, előtte a gyertyákat gyertyatűvel szúrtam bele, és végül rátettem a kis díszeket. Igazából utánarohangálni a hozzávalóknak több idő volt, mint az elkészítés. 
Ez egy elég nagyméretű dísz lett, de elsőre nekem szerelem, mert bár a kép nem adja vissza, de tiszta csillám az egész, a fehér mellett rózsaszín beütéssel. 
Szóval rendet kell tartanunk az ebédlő asztalon, ha azt akarjuk, hogy mutasson is rajta ez a nagy dísz. 
 És itt látszik az alapja is 💗


2017. november 18., szombat

Az én levelem a Jézuskának

Editke idén már írásban közölte a Jézuskával, hogy mit szeretne kapni karácsonyra. Nagyon rendes gyerek volt, mert alig kért valamit, amit nem is értek, de nem kell mindenben talán az értelmet keresni ;) Kért egy fülbevalót, mert amit anyától kapott a 6. szülinapjára, azt elhagytam. Nem tudom, hogyan történhetett meg a dolog, de tényleg én hagytam el, a pénztárcámból tűnt el egész pontosan a két szép fülbevaló, és nekem ez elég nagy lelki törést jelentett, mert tényleg tök egyedi volt a fülbevaló, arany, jó drága, és alig hordta pár hétig. Ezért egyértelmű, hogy vennem kell neki egy másikat. Aztán kért még egy királynő szettet, egy zenélő forgós kis téli jelentet, amit nem tudok jobban megfogalmazni, a Karácsonyházban lehet kapni, és nagyon drága, ígya  Jézuskának erre lehet nem lesz kerete, továbbá egy fürdőköntöst. Anyáék Jézuskája már a fürdőköntöst varratja is, Krisztié pedig keresi a királynő szettet. 
Én is írtam levelet a  Jézuskának, de Editke szerint nem biztos, hogy el tudja olvasni, mert csúnyán írok. Amiben van is valami, ezért most ide is leírom a Jézuskának, hogy el tudja olvasni.
Persze ezek tök materialista dolgok, és tudom én, hogy a legfontosabb a szeretet és boldogság karácsonykor. 
De az első, amire nagyon vágyok, régóta, és nem vettem még meg magamnak, az egy zöldségspirálozó. Egészen sokáig azt gondoltam, hogy ez valami tök felesleges ketyere, de Zsuzska felvilágosított, hogy nagyon is hazsnos, és a ch csökkentő életmódomból adódóan (hahaha) nagyon fontos konyhai eszköz lenne. Ebből a kütyüből kb ezerféle van, és én nem tudom, melyik a jó, a lényeg a végeredmény, hogy hosszú spagettiszerű zöldségcsíkok legyenek. 
Aztán a következő kívánságom szintén konyhai dolog, egy állatmintás kekszpecsét. Van már kekszpecsétem, többféle, és nem tudom megmagyarázni a vonzalmamat a kekszpecsétek iránt. Állatosra azért lenne feltétlen szükségem, mert Editke átment rettentő kekszevőbe, és ha állat lenen rajta, akkor a kevésbé cukros-liszteset is megenné, az fix. Ezt a delica kekszpecsétet néztem ki
Amire szintén a konyhában lenne nagy szükségem, az egy új kötény. A régit nagyon szörnyű módon lestrapáltam már az évek alatt. 
Szintén konyhai kellék, és ki tudja már mióta vágyok is rá, és az nem más, mint egy olyan serpenyő, aminek levehető a füle, és így betehető a sütőbe. Most nem tudok rá példát mondani, hogy milyen recepteket néztem,a mihez ez jól jönne, és amúgy még csak a neten se találtam rá példát, de szeretnék egy olyat. Szerintem az az egész fémből van, viszont akkor lehet az én főzőlapomra azt nem lehet rátenni, de hát ezt majd a Jézuska megnézi, és tudni fogja, hogy lehet-e nekem olyat kapni. 
Szintén konyhai cucc a püspökkenyér forma. Van nekem ugyan egy nagyon régi őzgerinc formám, de tiszta rozsda szegény, és mindig olyan rossz érzésem van bele sütit tenni. 
Illetve számos technikai kütyünk elöregedett, mivel mindegyik kb egyszerre vettük le sem merem írni, hány évvel ezelőtt, így vélhetően egyszerre fognak elromolni, amire a mosógép volt az első példa. A második valószínűleg a hajszárító lesz. Ezért szeretnék egy nagyteljesítményű, szűkítőfejjel ellátott, tehát irányíthatóan fújó hajszárítót. 
Aztán még olyan apróságok, minthogy elhagytam egy csomó karkötőmet az utóbbi időben, illetve lestrapálódtak a bizsu nagyméretű gyűrűim, így azokat hozhat a Jézuska nyugodtan :) Persze a színkódok itt is élnek: kék, fekete, piros, fehér, szürke. 

Szerintem egy kávéfőzőre is nagy szükségünk lenne, és az én Jézuskám majdnem azt hozott Krisztiánnak,d e Krisztián szerint a régivel sincsen semmi gond, hát akkor legyen igaza. 
De ha semmit nem is hoz a Jézuska, és csak együtt leszünk mindannyian egészségesen, már az is nagy ajándék, tudom én. 

2017. november 4., szombat

Boszorkány ujjak halloween partira 👀

Egy boszorkány ujj recept már szerepel a blogon itt, de ez a recept egy kicsit más, és szerintem ez jobb. Az ételfesték részhez annyi tanácsom van, hogy ne a dr Oetkerest használjátok, nekem nem jött be, egyrészt nem is lesz olyan szép erőteljes színe, másrészt meg a sütéssel kifakulnak a sütik. Mindenben nagyon elégedett szoktam lenni ezzel a márkával kapcsolatban, de ez az ételfesték nekem nem jött be. A sima, kb 80 Ft-os noname ételfesték sokkal jobb, bár kétségkívül befogja a gyúrás közbe az ember kezét is, de a mosogatással le is kopik. 
Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • 20 dkg hideg vaj
  • 20 dkg darált dió
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • mandula a körmöknek
  • ételfesték, zöld és sárga (vagy piros, nekem az nem volt otthon)
A hideg vajat a liszttel, a cukorral és a darált dióval majd a tojással gyorsan összegyúrjuk. Hozzáadjuk az ételfestéket, így majd lehet kell még hozzá egy kevés liszt. Folpakba csomagolva fél órára hűtőbe tesszük. Addig befestjük a körmöket, a manduladarabokat beáztatjuk ételfestékbe. Ha a tésztának lejárt az ideje, vékonyra nyújtjuk, egyforma kis téglalapokra vágjuk, majd megsodorjuk őket, hogy ujj formájuk legyen. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket, belenyomjuk a körmöket. 180 fokon tűpróbáig sütjük.  Szerintem a tészta nagyon finom, így gyorsan el fog fogyni. Kávé és tea mellé is finom. 

2017. november 2., csütörtök

Kukacos rémsüti halloweenre

Még mindig nagyon sok halloweeni receptem van, amit nem töltöttem fel ide, de fel fogok, mert amit itt nem rögzítek, azt a receptet aztán sose találom meg később, szörnyű. Mondjuk ez a recept pont nem az a fajta, mai el tud tűnni, vagy amit ne tudnék akár fejből elkészíteni, de szerintem olyan tuti ötlet volt ez az édesség, hogy muszáj itt rögzítenem, továbbá a halloween buliban is olyan jól néztünk ki, hogy azt is meg akarom örökíteni.
Az édesség maga nagyon egyszerű, mert csokipuding, kakaós keksz és kukac alakú gumicukor kell hozzá. Hát igen, gumicukor, én se örülök neki, sőt, én nem is vagyok hajlandó Editkének cukrot venni, de néha, pl most kivételt tettem. Lehet készíteni kukac gumicukrot házilag is, zselatin, gyümölcslé és szívószál segítségével. de én most a gyorsaság miatt inkább a kész kukacos gumicukrot választottam. És nagy megdöbbenésemre (totál le vagyok maradva a gumicukor kínálatból) legalább 3 féle kukacos gumicukorból is tudtam választani csak a Müllerben. Hihetetlen, mekkora biznisz ez a gumicukor. 
Szóval az édesség maga rendkívül egyszerű, de látványos. Főzni kell egy csomó csokipudingot, amig nem keményedik meg, beleszurkálni a kukacokat, és ha kihűlt megszórni a tetejét összetört kakaós keksszel. Ennyi, utána csak borzongani kell és enni 💀
És beöltöztünk mi is, Dóri boszorkány, én kalóz, még bajszom is van 😀
A lányok is, Liza pók, Editke cica, természetesen a kalóz fekete macskája.

A fiúk csak ettek 😈