2017. január 18., szerda

Update kifli

Szörnyű módon elhanyagolom a blogomat, amire nincsen mentségem, vagyis lenne, de hát kifogást mindig lehet találni.
Ez a recept nagyon tuti, update liszttel is működik, de az alap recept, amit az aproséf oldalán találtam, fehér lisztet használt, szóval azzal is biztosan finom (sőt, gondolom még finomabb). A recept azért is tetszett nekem, mert bár kelt tészta, nem kell keleszteni.
Hozzávalók 8 darab kiflihez:
  • 300 g liszt
  • 2,5 dl tej
  • fél kocka friss élesztő
  • 1 teáskanál só
  • 1 kávéskanál cukor
  • 25 g olvasztott vaj
Az élesztőt kevés langyos tejjel és a cukorral felfuttatjuk. A liszthez hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a tejet, a sót, majd az olvasztott vajat is, és jó ruganyos tésztát gyúrunk belőle. Két kis gombócok készítünk belőle, amit körré kinyújtunk és négy kis háromszögre vágjuk (félbe aztán megint félbe). A háromszögeket a szélesebb oldaluktól kezdve jó szorosan feltekerjük és kis behajlítjuk a két szélét, hogy kifli alakú legyen. A tetejét tejjel lekenjük. Amíg a sütő felmelegszik 200 fokosra, addig kelhetnek a kiflik. Sütőpapíros tepsiben tűpróbáig sütjük (kb 15-20 perc). 
Gyorsan készen van és finom, ennél kívánni sem lehet többet (Editkének is ízlett).

2017. január 10., kedd

Baconbe tekert aszalt szilvával töltött sertésszűz

Ez a kaja eléggé megizzasztott, mert az általam használt recept valamint anyukám és más segítők szerint is a sertésszűznek egy fél-1 óra alatt simán meg kellett volna sülnie a sütőben, és bizony nekem nem sült meg. Hogy ebben én voltam-e a ludas, vagy a sütő, vagy az, hogy fel volt tekerve a husi, nem tudom, de végül igaz sokkal több idő alatt, de megsült a szűzpecsenye, és finom is lett, ezért közreadom a receptet. Az ötlet az internetről van, ahol almával töltötték a husit, de én aszalt szilvával készítettem el, szerintem így finomabb lett, de nyilván ízlések és pofonok. 
A hozzávalók elég egyszerűek:
  • sertésszűz szeletelve 
  • aszalt szilva
  • csíkokra vágott bacon 
  • só, bors ízlés szerint
A husit nem klopfoltam, hanem csak a tenyeremmel szétnyomkodtam kicsit. A hentes kicsit vastagabb ujjnyira szeletelte őket. A szeletekbe aszalt szilvát tettem, felgöngyöltem és az egészet belecsomagoltam a szeletelt szalonnába. Egy jénai aljába nagyon kevés vizet öntöttem, belesorakoztattam a husikat, alufóliával lefedve addig sütöttem, amig meg nem puhultak. Mazsolás rizzsel ettük.

2017. január 4., szerda

Téli ajtódísz

Ezt a kis ajtódísz ötletet a kedvenc kreativ gyerek oldalamon láttam, ami nem más, mint a krokotak. A fenyőfák hajtogatása, és a házikók ötlete is onnan van. 
Amiért nagyon tetszik nekem ez a kis ajtódísz, mert nem annyira karácsonyi, aminek már amúgy is vége van, így egy kicsit tovább lehet az ajtón, mint a teljesen karácsonyi témájúak. Aztán az már lehet az én bajom csak, hogy zavar, ha január-februárban is karácsonyi ajtódísz van az ajtómon, valószínűleg túl sok időm van ezekkel a dolgokkal foglalkozni (ezt meg is kapom rendszeresen :P ). Aztán a másik nagyon szimpatikus megoldás, hogy a kis házikók wc papír gurigából vannak. A wc papír guriga az egyik legsokoldalúbb szemét szerintem, nagyon szeretem, akármilyen hülyén is hangzik ez :) 
Hozzávalók:
  • wc papír guriga
  • színes origami papírok
  • kevés vatelin
  • alkoholos filc
  • koszorú alap
  • fehér anyag a koszorú bevonásához
  • pár kis pompon dísznek
Első körben meghajtogatjuk a fenyőfákat, ahhoz az utasításokat itt találhatjuk. Ez a legidőigényesebb dolog, de nagyon megéri, mert akár fehér sima fénymásolópapírból is nagyon látványos fát lehet készíteni. Vastagabb kartonból nagyon nehéz, ezért inkább vékonyabból érdemes elkészíteni.
Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhetnek a házikók, az volt a legjobb része a dísznek. Az ajtókat és ablakokat színes papírra rajzoljuk és kivágjuk, nálunk ezt Editke csinálta. Addig én meghajtogattam a tetőt a házikóknak, és behajtottam a gurigákat. A házikó elkészítése itt van. 
Aztán ha elkészült minden, akkor egy koszorú alapot bevonunk fehér anyaggal, ragasztópisztollyal felragasztjuk a fákat és a házikókat, és készen is vagyunk. 





Minek tanulni? ????

Mindig felháborodásomban írom a legjobb dolgokat, ezért is ragadtam most tollat klaviatúrát. Van egy fb oldal, amit ugyan kedvelek (=lájkoltam), de talán nem sikerült még teljesen eldöntenem, hogy kedvelem-e avagy sem, mert sok dolog nagyon tetszik, de még több nem. Egyelőre kedvelője maradtam az oldalnak, és csendes szemlélődőként vagyok ott jelen. Most is kibírtam, hogy nem írtam a bejegyzés témájaként szolgáló poszt alá semmit, mert igazából célt ott nem tudtam volna érni, csak a sok picsogó anyukán (bocsi) felidegesítettem volna magam, arra meg semmi szükségem, majd itt kidühöngöm magamat. A poszt ennyi volt:
Ami akár igaz is lehetne, ha mondjuk nem lenne kiragadva ez a pár mondat egy valószínűleg hosszabb szövegből. Aki ismer, az tudja rólam, hogy kedvelem Vekerdyt. Aki tényleg ismer, az azt is tudja, hogy világ életemben kitűnő tanuló voltam. Aki olvassa ezt a blogot, az meg valószínűleg vágja, hogy kreativ is vagyok. Szóval a nagy igazságot le lehet írni, hogy van aki úgy jótanuló, hogy közben akár kreativ és tehetséges is, és van olyan, aki meg nem. Mindenféle ember van. Így teljesen tök felesleges a skatulyázás, és mondjuk ennek a mondatnak a kiragadása egy hosszabb, remélhetőleg tanulságos szövegből. Mert ez a kiragadás csak arra jó, hogy akinek a gyereke deviáns, utálja, amihez nincsen kedve (amúgy melyik gyerek szeret pakolni? van olyan egyáltalán????), akkor az tuti, hogy kreativ, és tehetséges. Igen, akik ezt a blogot olvassátok, mind tudjátok, hogy ez a lehető legnagyobb hülyeség a világon. De sajnos sokan, és még sajnosabb, sok szülő nem tudja, hogy ez hülyeség. 
Hanem mit csinálnak az anyukák ezzel a kiragadott két mondattal? Osztják agyba-főbe, ezzel önigazolást találva maguknak, hogy na tessék, az én gyerekem utálja, amit csinál, biztosan vezérigazgató lesz. Ezt tényleg oda is írta valaki az említett poszt alá. Lehet viccből, de sajnos szerintem komolyan gondolta. Ez két kérdést is felvet. 1. Minden vezérigazgató kreatív és tehetséges? 2. A kreatív és tehetséges emberek nagy fizetéssel járó munkát végeznek minden esetben? Mindenki majd maga megválaszolja, de örülök neki, ha valaki velem is megosztja a saját válaszát, az enyémet nyilván ki lehet találni.
Aztán a további kérdés, ami bennem felmerül, hogy ezzel nem csak lovat adunk pár, hát mondjuk úgy, hogy nem túl következetes szülő számára? Tényleg nem kell a gyerekünket ösztönözni arra, hogy jól tanuljon? Tök felesleges tanulni? Úgyis mindent megtalálunk az interneten? Tényleg arra biztassuk a gyereket, hogy minek az a másodfokú egyenlet megoldóképlete, te úgyis éneksztár leszel, nem lesz soha szükséged rá? Te ne tanulj meg bukfencezni, mert úgyis programozó matematikus leszel, nem kell tornáznod? Ja, bocs, elfelejtettem, hogy a testmozgás az kivétel az iskolai tárgyak közül, az mindenkinek kell :P Vagy nem? ....
Szóval a kérdések száma nálam végtelen, ami ezzel a két kiragadott mondattal felvetődött bennem, és amit felvetett más - hát mondjuk azt, hogy - szülőtársban, bár utálom ezt a szót, de kezdek beletörődni, hogy van ilyen. 
Tényleg törődjünk bele, hogy a gyerekünk deviáns, és nem csinálja, amihez nincsen kedve? Ne is ösztönözzük, hogy azért csak próbálkozzon? (rendet rakni, pl). Hagyjuk, nőjjön, mint a gyom, vagy mint alma a fán (ez is Vekerdy hasonlata, a gyomosat én szoktam használni, nyilván szakmai ártalom :P), úgyis megérik? Ez tényleg működni fog? Ezzel nem jó sok deviánst nevelünk ki, akikkel senki nem foglalkozik külön, mert hát devinás, biztosan nagyon kreativ és azért? Oké, tudom, hogy ez is kisarkított. Ami nem jó. De az sem jó, hogy ezt a két mondatot a fb-ot, mint nevelőezközt olvasva a szülők egy része (és bocsi, de főleg az anyukák) hátradől, hogy jaaaaa, hát ha a Vekerdy is ezt mondja, akkor ez tuti így van, nem kell azt a gyereket "megzavarni" holmi rendszabályozással, hogy azért csak próbálkozzon már megérteni a fizika/kémia törvényeit, hát nem erre kell "kényszeríteni", majd megérik, mint alma a fán, aztán lesz belőle rockzenész, annak nem kellenek ilyen úri huncutságok. Ez jó lesz nekünk? 
Nem azt mondom, hogy egy matek analfabéta gyereket arra kényszerítsünk, hogy színötös legyen matematikából. De mondjuk azért ne bukjon meg. És azt sem mondom, hogy aki színötös, az a jó. Csak azt mondom, hogy aki annyira a sablonozás ellen van, akkor az ezt a Vekerdy féle sablont se használja már védőpajzsnak a gyereke viselkedésének magyarázatára! A gyereket nevelni kell. Sajnos nem alma a fán. És hogy a saját szakmámnál maradjak, azrét az az alma se csak úgy magától érik meg a fán, és lesz egészséges, szép kinézetű alma. Kell hozzá a fa is (=szülő), hogy az egészséges legyen (=elégedett szülő), kell metszeni azt a fát, hogy legyen rajta alma egyáltalán (=nevelés???? talán), kell permetezni, hogy ne rágja le valami, ne pusztítsa el egy gomba (=nevelés ismét????), kell neki a napfény, szél, környezeti hatás (=talán iskola, barátok, hatások, pénz????), és bizony, nem minden alma lesz szép és kívánatos. Akkor se, ha mindent megkapott a fától, és a környezettől. Előfordul, hogy úgy is csak egy ronda alma lesz, amit senki nem vesz meg a teszkóban. És vannak léalmák, zöld almák, piros almák, savanyúak és édesek. Akkor miért gondoljuk, hogy egy sablont, miszerint a kreatív ember deviánsan viselkedik, és aki jótanuló az már eleve nem kreatív, rá lehet húzni minden gyerekre és emberre? Miért kell a rossz viselkedésű gyerekre kívülről magyarázatot keresni? A szülőnek önigazolást, hogy nem ő rontotta el? Igazolást, hogy nem is lehet elrontani? Sajnos el lehet. Főleg akkor, ha azt várjuk, hogy a gyerek úgy érjen meg, mint alma a fán, és nem gondolunk bele, hogy az a fa is sok mindent megtesz az almájáért, tehát nem magától érik. Nagyon nem....
Félreértés ne essék, szerintem is okos dolgokat mond Vekerdy, nagy tudású, okos embernek tartom, örülnék, ha ennyire értenék a neveléshez, mint ő. De a szavait a nevelési hibák eltakarására, vagy esetleg veleszületett tulajdonságok magyarázatára fordítani nagyon nem hasznos. És sokan eléggé félre is értelmezik a szavait, amiket mond, kiragadják, aminek veszélyes következményei lehetnek (talán nem mindig ténylegesen értő fülekre találnak a szavai). Vekerdy pl soha nem hagyja ki egy interjúból sem, hogy elmondja, hogy az ő véleménye, nevelési elve sem univerzálisan alkalmas és jó minden egyes gyerekre főleg a waldorf kapcsán jön ez elő sokszor). Ezt is érdemes lenne szem előtt tartani. Sajnos nála sincsen a bölcsek köve. Hinni lehet a szavainak, de azért a józan eszünket sem kéne sutba vágni. A tudás hatalom. Az internet is az; tudás is, hatalom is. De ha jön az áramszünet, sokan ész nélkül maradnak.

2016. december 22., csütörtök

Mézes puszedli

Ezt a receptet egy csoportban találtam, és ugyan nem az, amire én gondoltam a puszedli kapcsán, de nagyon finom, ezért leírom ide, hogy meglegyen. 
Rengeteg le nem írt kis kreatívkodásom van a talonban (=telefonomban), de egyszerűen nem jut időm rá, hogy leírjam őket, ez itt  a magyarázkodás rész volt ;)
Hozzávalók:
  • 54 dkg liszt
  • 9 kanál méz
  • 3 evőkanál cukor (vagy helyette stívia)
  • 3 teáskanál fahéj
  • 2 teáskanál gyömbér
  • 1 zacskó sütőpor
  • 3 tojás sárgája
  • 21 dkg margarin
  • a bevonathoz étcsoki, tetejére lekvár, díszítőcukor 
A lisztet összekeverjük a fűszerekkel és a sütőporral valamint a cukorral, hozzámorzsoljuk a margarint, majd a tojás sárgákat és a margarint, majd a mézet. A tésztát fél órát pihentetjük hűtőben. Utána vékonyra nyújtjuk és kiszaggatjuk, tepsibe tesszük, távolabb egymástól, mert bőven nőni fognak. 180 fokon 10 perc alatt megsülnek. Ha kihűltek, akkor tetszés szerint készítjük tovább, én lekvárt tettem a tetejükre és bevontam csokival. De össze is lehet ragasztani kettőt lekvárral és úgy bevonni csokival. Editke kedvéért tettem rá díszítő cukrot is. Nekem a lekvárosok ízlenek, baracklekvár van benne, amit én főztem még nyáron 😉

2016. december 5., hétfő

Mézeskalács likőr

Ezt a receptet egy nagyon kedves nőtől kaptam, akit személyesen nem ismerek, de egy fb csoportban együtt vagyunk, és nagyon tetszik az egész, amit ő képvisel és amit csinál. Amúgy egy gimnáziumi osztálytársam húgáról van szó, aki Kapolcson működtet egy panzió szerűt, ahol ő maga főzi a vendégeknek a finomabbnál finomabb kajákat, bort készítenek, és amint a recept mutatja, likőröket is. És van egy cuki szöszi kislánya is, nálam ez külön egy nagy piros pont. Akit érdekel, a fb profil itt található, Kata borház
A recept tehát Katától van, ahogy láttam, ő egy magazinból fotózta ki, így a teljesen eredeti hivatkozást nem tudom mellékelni, de talán elnézitek most ezt nekem. Az eredetin én azt változtattam meg, hogy sokkal több fűszert tettem bele, az eredetiben harmad ennyi volt.
Hozzávalók:
  • 5 dl tejszín (30%-os)
  • 4 tojás sárgája
  • 1 evőkanál méz
  • 3,5 dl fehér rum
  • 15 dkg cukor
  • 3 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
A tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, A tejszínt felmelegítjük, de nem forraljuk és hozzáöntjük a tojást és a fűszereket. Közepes hőfokon állandó keverés mellett besűrítjük (ez kb. 15 perc lassú főzést jelent). Lehűtjük és hozzáadjuk a rumot, egy éjszakán át érleljük hűtőben (ha kibírjuk, hogy ne kóstoljuk meg, mert akkor az egészet meg fogjuk inni 😆). Fogyasztás előtt fel kell rázni. Az eredeti recept nem írja, hogy a mézet hova kell tenni, így én azt hozzákevertem a tejszínhez, de a végén is bele lehet csurgatni. Vigyázat, nagyon finom, és nagyon sokat meg lehet belőle egyszerre inni!
Én ajándékba vittem Dóriéknak, bár visszajelzés még nem érkezett, hogy nekik ízlett-e, nekem nagyon, meg Editkének is, alkohol nélkül megkóstolta ő is. 

2016. december 2., péntek

Az én levelem a Jézuskának

Az idén kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel is, pedig már olyan régen kigondoltam, hogy mi mindent fogok "kérni" a Jézuskától. 
És mielőtt bárki azt hinné, hogy teljesen meghülyültem, leírom, hogy én tényleg szeretek elelmélkedni rajta, hogy mi jönne jól, és hiszek a pozitív gondolatok erejében, bár tárgyi kívánságoknál nem annyira, de hogy az élet folyását nagyban befolyásolja az, hogy a fejünkben mit gondolunk, abban szentül hiszek. Persze ehhez egy nem üres fej is kell, ez nyilvánvaló. De ez ismét egy másik bejegyzés témája lenne, ha megíródna valaha. 
Szóval első körben a legnagyobb tárgyi vágyam, egy habszifon! Tádám, mekkora egyszerű dolgokkal lehet nagy örömöt okozni. Oké, amúgy nem is annyira egyszerű ez a dolog, mert elég drága mulatság egy habszifon. Magam sem gondoltam volna, mikor olyan szeptember-október környékén kigondoltam, hogy mindenképpen nagy szükségem van egy habszifonra. Teljesen tökéletes lenne egy retro változat is amúgy, amit gyerekkoromban használt mindenki. Persze azóta már nagyon dizájnos változatok is vannak, mint ez például. Hátha a Jézuskám nem tud olvasni, de a képi megjelenítést azért érti majd 😉
Aztán olyan kívánságom is volt a kívánságlistán, ami időközben teljesült, egy parfüm, ami téli, és amit imádok. Ezúton is köszönöm a kis nyunyumnak, aki nem árulta el a meglepit, és be is csomagolta a saját két kis kezével 💗 Most ez a kedvencem.
Aztán még tudom, hogy az egyik "Jézuska" köntössel is készül nekem, hát arra is nagyon vágyok :) Ide nem teszek be képet, mert csak olyan van a neten, amiben egy lány is van, és még nem változtam át szőke nagymellű cicababává :P 
Szeretnék még könyveket. És hozzá időt, amikor el tudom olvasni :D Ehhez csak egy példát teszek ide, az sem olvasós kifejezetten, de hátha valaki nem ismeri, és pedig nagyon tuti lehet! Keri Smith: Nyard ki ezt a naplót! Stresszlevezetésnek nagyon is optimális 😁
Aztán amire szintén már hónapok óta vágyok az ez a nude sminkkészlet (oké, irreális a Bobby Brown, de aki nagyot sem mer álmodni, azzal mi lesz):
Nem maradhatnak ki a mindenféle konyhai szöttyi-möttyik sem. Például egy cake pop sütő mekkora királyság lenne, vagy egy kis karika fánksütő? 

Örök problémám a mézeskalács díszítése. Krisztiántól kaptam nagyon tuti eszközöket ehhez pár éve, de sajnos nem boldogulok velük. Vagy én vagyok a béna, vagy aza eszközök nem is pont mézeskalács díszítésére valók. Szóval az új kiszemelt példányom ez:
Illetve a mindeféle díszítőtollak is jók lennének, de az a bajom, hogy azt valószínűleg az Editke Jézuskája (=én) már valahogy előre meg fogja venni, háááát, talán saját magának? .... 😈
A varráshoz és mindenféle kreativkodáshoz pedig egy cakkos cikkcakk olló a nagy vágyam.
És amit a Jézuska nem biztos, hogy magtól tudna hozni, az ez a cipő, 38-as méretben... Igazából olyat szeretnék, mint a második képen, de mindenképpen piros hátuljával. Ilyet nem lehet amúgy kapni,d e sebaj, álmodni lehet.

Ha visszatérek a földre, akkor meg szeretnék még egy nagyon jó otthoni öltözetet a h&m-ból. Erre sem tudok lineklni, de nagyon tutikat láttam a boltban, de egyelőre csak ácsingóztam. És pizsamát, természetesen, mert a pizsama a kedvenc viseletem a fekete ruha után 😛 Ezt sem linkelem, mert csak nagymellű szőkékkel együtt tudnám, ez az élet. A női ruhákat úgy tűnik, velük lehet a legjobban értékesíteni.
Aztán nagyon szeretnék sínes sálat, elsőkörben egy szép pirosat, ami nem kötött, hanem finom anyagú és NEM azért viselem, miután levettem a kabátot, mert fáj a torkom, hanem mert a sál öltöztet. Aki ezt nem tudja, az nem tud semmit. Továbbá karkötőket rózsaszín, piros és kék színben, és gyűrűket, jajjjjj, azt hiszem, ebből bármennyit be tudok fogadni. Persze, ami szép. 


És a legfontosabb, nagyon jó lenne, ha a Jézuska gondolna az arcbőrömre is, és hozna nekem Idealia krémet 😕
Azt hiszem, ezzel kb 5 évre elég ötletet adtam a Jézuskának, de hozzáteszem, hogy én bárminek örülök, és puszinak is, vagy egy rajzolt autónak 💋 Mert nem is az ajándék a lényeg karácsonykor, hanem, hogy együtt legyünk (oké, tudom hogy ez tök ellentétben van a fent betett sok-sok képpel, de néha nekem is el lehet engedni a fantáziámat, és álmodozni). 
Szerintem az idén ez a legcukibb karácsonyi video, és ez mondja el legjobban, mit szeretnék a fa alá.