2011. augusztus 3., szerda

Editke mellett

túl nagy kreatívkodásra egyelőre nem marad időm, bár nagyon jó kisbaba, hogy gyorsan le is kopogjam. Ezért nagy főzéseket se rendezek (sőt, bevallom töredelmesen, még rendelni is szoktam ebédet, gázos vagyok, tudom, de ez van, főttet viszont kell ennem, úgyhogy marad ez a megoldás egy darabig :)) hímezni meg még nagyon kedvem se volt, mert esténként inkább korábban alszok én is, így kipihizem magam rendesen.
Viszont tegnap délután séta közben bevillant, hogy padlizsánkrémet kellene vacsiznunk. Mivel sikerült jó széles babakocsit vennünk, hogy az itteni terepen se rázza szét Editet, ezért néhány boltba be se férek vele, tehát sok választási lehetőségem nem volt, hogy hol vegyek padlizsánt. Így maradt a kinti, mondhatni sarki zöldséges, ahol nem túl jó kiállású padlizsánok voltak, de gondoltam krémnek jó lesz az is. Nem is volt drága, szóval még örültem is. Hazaértem, kipakoltam, mire az uram közölte, hogy ugye ezt a padlizsánt ingyen osztogatták, mert nem néz ki túl jól. Mondtam neki, hogy nagyon vicces, de próbáljon meg ő szép terméket vásárolni, ha nem fér be egy boltba a babakocsival. Ezzel le is zártuk a témát :D Amúgy a padlizsánrém nagyon ízlett neki is, szóval vehettem volna több csúnyácska padlizsánt is.

És akkor a recept. Ezt Reginától tanultam, de gondolom ezerféle recept van, nekem ez ízlett eddig a legjobban, gyors és egyszerű.
Hozzávalók
  • 1-2 padlizsán
  • majonéz- itt mennyiséget nem is tudok írni, mert úgy érzéssel, amennyit felvesz a padlizsán
  • 1 vöröshagyma
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
A padlizsánt megmossuk, megszurkáljuk villával, hogy ne robbanjon fel a sütőben, majd kb 1 óra alatt sütőben megsütjük. Akkor jó, ha már összeesett, és szépen leválik a héja. Ha megsült, villával összenyomkodjuk (előtte, ha nagyok benne a magok, akkor azt kikaparjuk), hozzákeverjük a majonézt, az apróra vágott vöröshagymát, belenyomjuk a fokhagymát és végül ha kell, sóval borssal még fűszerezzük. A legfinomabb pirítós kenyérre kenni. Én abonettel ettem - mert már annyi kenyeret eszek, hogy tuti el fogok hízni- és azzal is nagyon finom volt.
Képet talán nem is érdemes róla csinálni, mert a krémnek se az állaga, se a színe nem túl bizalomgerjesztő, de azért íme, az enyém ilyen lett:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése