Banános fánk

Nagyon szeretem a fánkot, de sütni már kevésbé, mert extra büdös lesz tőle az egész lakásban, és olyan nehéz kiszellőztetni a szagot. Ezért nagyon a tipikus fánkos időszakban nem is szoktam sütni. Mondjuk életemben talán 2x sütöttem fánkot, szóval ez a "szoktam" kicsit fellengzős azért :)
Az idén egyszer ettem fánkot, mikor Regina anyósa sütött, amikor Zsombi született. Az rendes szalagos fánk volt, de mire ideért hozzánk már 2 napos is volt, és elég szíjas lett (Krisztián szerint nincsen ilyen szó, de szerintem van, anya is használja, és apa se szól rá, hogy ilyen szó nem létezik, úgyhogy van :)). Szóval nem volt az igazi. Ezt persze Reginának nem vallottam be, de végül Krisztiánra maradt a fánkevészet.
Így aztán eldöntöttem, hogy ha kicsit jobb idő lesz, és úgy hamarabb ki tudok szellőztetni, fogok sütni fánkot. A Nők lapjában találtam is egy tök jó receptet, Lajos Mari tolmácsolásában, banános fánk néven. Igazából ugyanolyan, mint a sima ördögfánk, csak kell bele tenni banánt és nem kakaóban kell megforgatni, ha kisültek, hanem fahéjas cukorban. Elvileg Mártiéknak csináltam volna, de mivel a 3 gyemekzet közül valamelyik mindig beteg és így már közel 3 hónapja nem is láttam őket, így végül magunknak sütöttem meg, és a nagy részét én termeltem be. De vittem belőle Reginának (ne csak én hízzak már!), és neki is nagyon ízlett, pedig ő nem szokta dicsérni az olyan sütit, ami nem ízlik neki, szóval azért csak finomra sikerült.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 4 db érett banán
• fél tasak sütőpor
• 3 tojás
• fehér bor
• 2 evőkanál porcukor, plusz a szóráshoz
• 1 tasak vaníliás cukor
• 2 dl fehérbor
• 4 evőkanál rum (én rumaromát tettem bele)
• fahéj
• 1 csipet só
• olaj a sütéshez

A banánokat meghámozzuk és pépesítjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk egy csipet sóval. A sárgáját habosra keverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadjuk a bort, a rumot, majd a tojáshabbal felváltva a lisztet, végül kíméletesen beleforgatjuk a banánt. (Én nem felváltva tettem bele a lisztet és a banánt se túl kíméletesen, mégis sikerült). A tésztából egy olajos kiskanál segítségével diónyi darabokat forró olajba teszünk és mindkét oldalát szép aranybarnára sütjük. Elég gyorsan megsülnek, oda kell rá figyelni, hogy ne égjen meg. Ha megsültek papírtörlőre szedjük őket, hogy a felesleges olajat felitassuk, majd porcukorral elkevert fahéjba forgatjuk őket. Lajos Mari szerint "langymelegen" a legfinomabb, szerintem hidegen is nagyon finom. Az eredeti recept szerint ebből 80 db fánkot lehet csinálni. Néhány darabot nagyobbra sikerült méreteznem, és tényleg a diónyi méretűek a legfinomabbak, amellett az embernek olyan érzése van, hogy á, csak egy kicsit bekaptam, ez még semmi :) Tehát igazi diétás süti :)
Amúgy a Nők lapja nagyon tuti, mert az is oda van írva, hogy egy fánk 45 kcal :) Azon kívül még azt is írja, hogy lehet lekvárral vagy vaníliaöntettel és csokiöntettel is enni a fánkokat. Mi magába ettük, szerintem úgy is nagyon finom. Banán helyett pedig lehet bele tenni 2 nagyobb savanykás almát is.

Borral is nagyon finom, mi a Pannikáék esküvőjén kapott bort ittuk hozzá, az is van a tésztájában, valami félédes szlovák bor volt, nagyon jól illett a fánkhoz, pedig elvileg sütihez édeset kellene inni.

Editke élénken érdeklődik a konyhában folyó munkálatok iránt, de leginkább a sütő alatti fiók ki-behúzogatása köti le. Krisztián egy darabig ott állt mögötte, nehogy eldőljön az a szegény gyerek, vagy becsípje a kis ujját, de már megunta, hiszen tapasztalatból tanul "az a gyerek" :)