2013. február 21., csütörtök

Szintén névnapi, de nem fülbevaló

hanem kapucsínó por, házilag, házilag díszített üvegbe csomagolva :)
Az ötlet elég elcsépelt, tehát nem az én kifejezett újításom, de azért remélem lett benne némi Katis feeling, már ami a megvalósítást illeti.
Az ajándékozott Zsuzska munkatársam-kretavíkodó társam kapta, neve napjára. Kicsit elbénáztam az átadás időpontját (itt is, mint Dórinál, jajjjj, bénabéla vagyok...) mert nem sikerült azon a napon odaadni neki, amikor a névnapját ünnepli, mert egy rettentően nagyon fontos konferencián vettünk részt mindketten, egy helyen, csak éppen más-más szekcióban (mivel ő a gyomokkal van elfoglalva én meg a gombákkal, ilyen az élet) és így éppen csak láttuk egymást, de nem tudtam neki odaadni az ajit. Amit hordoztam magammal az Akadémián végig, de szerintem ez csak jót tett neki, mert beleivódott az a nagyon rettenetesen tudományos légkör, amit mindketten olyan jajjj, de nagyra értékelünk ;) (itt ez cinizmus volt, aki nem érzékelte volna). Na szóval a konferencia után én levontam a konzekvenciát, hogy még ha takarítanom kell is, akkor is inkább Zsuzsi majdani kreatív boltjában akarok dolgozni, mint kutatni, amit közöltem is vele, ő meg felajánlotta, hogy bevesz a boltja alapító tagjai közé, nagyon köszönöm neki ezúton is a lehetőséget, remélem 10 éven belül élni is tudok majd vele. Addig meg kutatok, mit tudok tenni... :D És írom ezt a blogot, hogy kiéljem mindennemű kreatív hajlamomat.
És akkor az ajándék. Ami nem más, mint kapucsínó por, ahogyan már a bejegyzés elején írtam is. Nem bonyolult megcsinálni, nagyon extra hozzávalók se kellenek. Az ötletet valahol a neten láttam, és persze kedvenc Juditomnak is van erre spéci receptje, de én a saját fejem után mentem (csak kutatónak való vagyok, nincsen mit tenni...). Szóval vettem ezt a szép kis befőttes üveget, amiben egykor talán lekvár lakott, de mára már üresen árválkodott a spájzban, és félig teletöltöttem nescaféval. Ezt egy tálba beleöntöttem, majd a kis üveget negyednél kicsit tovább feltöltöttem nesquikkal, ezt is a tálba tettem, és adtam hozzá még egy kis komplettát és fahéjat, abból csak keveset, nem igazán tudom, hogy Zsuzsi szereti-e a fahéjet, ezért csínján bántam vele :) Ezt a kis csodabotturmixom egyik feltétével, amiről fogalmam sincs, hogy amúgy mire valósi, átdaráltam, és tök homogén port kaptam. Szerintem senki nem hiszi el nekem, hogy én gyártottam, dehát ez van. Gyorsan le is teszteltem, forró tejbe tettem 2 púpos kanálnyit, és ugyan mindig elfogult vagyok a dolgaimmal kapcsolatban, de finom lett :) Remélem Zsuzsinak is ízleni fog.
Aztán az üveggel foglalkoztam, de sajnos csak egy minimális díszítést sikerült rágyártanom, nem hiába, készültem ám a konferencia előadásomra is... Szóval voltak kivágva még régről szalvétából szívecskéim, és ezeket rádekupázsoltam az üvegre, viszonylag random módon.
Az üveggel annyi a baj, hogy ha ráfolyik a dekupázs ragasztó, akkor az nagyon csúnya, ezért elbénáztam egy ideig vele, hogy csak a szívecskék alá jusson, aztán meg papírtörlővel serényen töröltem körbe a szívecskéket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vettem kifejezetten Zsuzsinak egy szalvétát, amin nagyon találó minta volt (cipővásárlós kisasszonyok :D ), de nem fért rá az üvegre.... Nem mindig működik kifogástalanul a szemmértékem, úgy látszik.
Közben Editke új funkciót talált Bundinak, lábdísz lett belőle... Nem tudom, honnan jönnek neki ilyen ötletek, talán hasonlít az anyjára? Mindenesetre így járkált fel alá egy fél napig. Így legalább tuti nem hagyjuk el Bundit :)

3 megjegyzés:

  1. ...épp a legfincsibb kapucsínót szürcsölgetem miközben a bejegyzést olvasom. Külön emeli az értékét, hogy az akadémiát is megjárta :D:D:D már most többet tud, mint én :P
    Köszönöm szépen leendő hobbibolt társam :)

    VálaszTörlés
  2. hu ez a capucino recept nagyon jo, köszi Kati, erdemes Teged olvasni, nagyon jo otleteket adsz!

    VálaszTörlés