A mostani hétvégénk is elég sűrűre sikerült, de nagyon szuperül telt, és Krisztián szerint megtaláltuk a meggazdagodás tuti módját (sőt, Danival még több lehetőséget is kitaláltak, én itt csak azt közlöm, amiben vélhetően én is részt veszek :D). Szombaton amúgy a fotózkodásban fáradtunk el (én mondjuk egy képen se leszek rajta, mert Editke képtelen volt mellettem egy helyben megülni a fenekén, de biztos cuki lesz egyedül is Kriszti képein), vasárnap meg a vendégvárás előtti express(látszat..) takarításban (bár gyerekek előtt tök értelmetlen takarítani, utána úgyis 2x akkora lesz a kosz, de mindegy, legalább én jól éreztem magam egy kb fél óráig, amíg egy kislábú sem tartózkodott a lakásban :)), ezért azt találtam ki, hogy nem fogok nagy sütés-főzésbe kezdeni, hanem a jól bevált
pizzatésztámból kreálok valami egészen újat. Méghozzá grissinit! A grissini boltban extrém nagyon drága, főleg, amiben valami jó kis hozzávaló is van, például olajbogyó, amit én annyira nem értek, mert a grissini nem más, mint ropogós kenyér, tehát semmi oka sincsen rá, hogy drága legyen, mégis az. Na ezek azok a dolgok, amitől én rosszul vagyok, ha nem kenyérnek hívjuk, hanem grissininek, és csak olasz boltban lehet kapni, akkor már 2-3x annyiba kerül. Szabadrablás nem más. Mondjuk én pont jól elvagyok grissini evés nélkül is, van nekünk popcorn meg puffasztott kukorica vagy rizs, ha valamit rágcsálni akarunk, de ez a kis pizza-rúd téma ahogy kipattant az agyamból, muszáj volt megcsinálnom.
Egy dolgot rontottam el benne, de azt nagyon. Az alapanyagokból mindenből fele mennyiséget vettem, kivéve a sót... Annyira azon voltam, hogy jajjjj, finom legyen, jajjjj, biztos ropogós legyen kívülről, lágy belülről, hogy egész egyszerűen beletettem az egész adag sót a fél adag tésztába, és szépen bele is gyúrtam ám, mire rájöttem, hogy ezt jól elrontottam. Ezért az eredeti ötletemet el is vetettem, hogy darabos fokhagymát és olajbogyót tegyek bele, mert nem voltam benne biztos, hogy nem kell-e az egészet kihajítanom a kukába az extra só miatt. Időm (és élesztőm) meg nem volt egy újabb adagot begyúrni, így lesz ami lesz alapon megsütöttem az extra sós grissinimet. Úgy voltam vele, hogy úgyis akarok mellé mártogatóst csinálni, akkor abba majd nem rakok sót, és ha együtt esszük, akkor pont jó lesz az íz-összhatás :) Nagyon kreatív tudok ám lenni az elrontott kajákkal is :D
Szóval a tésztához ezek a hozzávalók, én fél adagot csináltam, a sót kivéve :)
- 1kg liszt
- 6 evőkanál olíva olaj
- 1 kocka élesztő
- 1 teáskanál cukor (az élesztő futtatásához)
- 1 dl tej (ez is az élesztőhöz)
- 2 evőkanál bazsalikom vagy oregánó (én oregánóval csináltam)
- 1 evőkanál só (az eredeti receptben 2 evőkanál volt, nekem az sok)
- 6 dl víz
Ebbe a grissinibe én extra nagyon sok oregánót és bazsalikomot raktam, kb 2-2 evőkanállal mindegyikből a fél adagba. Az élesztőt felfuttattam a tejben és a cukorban. Kimértem a lisztet, beletettem a sót (a jó sok sót...) összekavartam a liszttel, bele a felfutott élesztőt és az olajat, majd ahogy dolgoztam ki a tésztát a géppel, szép apránként a vizet is hozzáadtam. Aki tejallergiás, zabtejjel is megy ám az élesztő, szóval lehet tejmentes is csinálni! A tésztát meleg helyen kelesztettem egy órát, majd jól átgyúrtam még egyszer, és ha nem sóztam volna el, akkor itt tettem volna a tésztába az extrákat, amitől drága a grissini a boltban, a nagyon kicsire vágott olajbogyót és a fokhagymát. Kár, hogy kihagytam, mert végül ám nagyon finom lett a sós tésztám is, jó lett volna az extráimmal, legközelebb úgy csinálom. Utána kinyújtottam a tésztát jó vékonyra, és felvágtam csíkokra (kb 0,5-1 cm-re) és megsodortam őket, hogy grissini legyen a pizzatésztából. Aztán mivel elég haladatlan munka, Krisztiánt is befogtam a sodrásba, és mivel ő mindenhez sokkal jobban ért a konyhában, mint én :) rá is hagytam a sodrást umblokk, csinálja ő, csinálta is, nagyon kis szépek lettek a kis csavarmányok.
Ezután betettem 210 fokra, és kb 10-15 perc alatt szépen megsültek. Tényleg szépek lettek, az a baj, hogy utána olyan gyorsan odaértek hozzánk Nóráék, akiket vendégségbe vártunk, hogy nem tudtam a kisült grissiniket lefotózni, csak már mikor a pohárba tettem őket, de ez megint csak nem a legelőnyösebb kép róluk (a háttérben Nórikám magyaráz éppen valamit nagyon).
Viszont nagyon finomak lettek, amit az is mutatott, hogy el is fogyott az egész, igaz utána még Regináékkal is megkóstoltattam, biztos ami tuti fix alapon, hogy jó-e, mert Regina amúgy is ért az ilyen extra kajákhoz, tehát ha ő azt mondja, hogy jó, akkor az tuti, hogy jó is. És azt mondta :D Sőt, még Zsombi is evett belőle. Persze, Editke is, dehát ő mindent megeszik, szóval ez nem nagy szám :)
A mártogatóst meg le se fotóztam.... Pedig az is guszti lett, pofon egyszerű amúgy, tejfölbe nyomtam jó sok fokhagymát (2 kis pohár tejfölbe kb 5-6 gerezd) és megszórtam a kinézet/színhatás jobb érvényesülése miatt egy kis oregánóval és metélőhagymával. Belemártogattuk, és úgy ettük, nagyon finom, bár Editke a mártogatósért nem volt annyira odáig, szerintem túl sok volt neki benne a fokhagyma, dehát majd megszokja, hogy hagymaimádó anyja van, addig meg eszik mártogatós nélkül :)
Még az fontos, hogy ha valaki tényleg grissini sütésbe fog, nagyon vigyázni kell, hogy egyforma vastagok legyenek a kis rudak, mert ha nem egyenletesek, akkor a vékonyak nagyon hamar megégnek, a vastagok meg nem sülnek meg. Szóval ezt még tökéletesítenem kell, de rajta vagyok. És ha azt nézem, hogy az árgép szerint is 400 Ft körüli egy 125 g-os kiszerelés, akkor tényleg megérne ilyen grissini sütős bizniszbe vágni, csak nem tudom a csomagolást és a nagytételű értékesítést hogyan oldanánk meg, dehát van marketinges a családban, majd kitalálja idővel. Addig meg esszük itthon a kis kenyérrudakat :)
Editke meg néha hajlandó mondjuk 5 percet folyamatosan a kisszékben ülni, ami nála nagy haladás, közben a Maszkabálat nézi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése