Pillangótorta

Még tegnap fel akartam tenni ezt a bejegyzést, de nem volt időm megírni, mert állandóan bonyolódik valamivel az életünk, így nem tudtam Editke szülinapján feltenni, hát remélem nem sértődik majd meg rajta a nyúlbéla, ha egyszer is megtanul olvasni, és rájön, hogy nem PONT a szülinapján tettem közzé a szülinapi bejegyzést :) Nyilván rettentően fogja érdekelni akkor, amúgy :D
Szóval a szülinapra több okból is lepkés tortát csináltam. Egyrészt valamiért én azt gondolom, hogy Editke szereti a pillangókat, ami kis tévedésnek tűnik a részemről, mivel általában annyira megijed tőlük, hogy két kézzel csápol, ha lát egyet, nehogy rárepüljön, Dóri szavaival élve, mintha egy dinó repülne felé kb... Viszont a lepke forma volt az első, amit felismert, és a szobája falán is az van a régi ágya fölött, és amúgy is, szerintem tök cuki a lepke forma, pont ráérünk még évek múlva hello kitty tortán törni a fejünket :D Vagy micimackón, vagy bármin, szerencsémre Editke nem ismeri még ezeket, bár nyilván később meglesz ennek a böjtje, és nyilván micimackót fogja isteníteni, hogy visszaadja a pillangóimat :D
Az eredeti ötletet Krisztinél láttam, Lénának sütött egy lepke tortát a 3. szülinapjára, és az övé természetesen nagyon is szép lett, az enyém inkább ilyen vicces-gyerekeknek bejövős, Kriszti viszont mindig tüchtig és szép dolgokat csinál, én képtelen vagyok erre, ki ilyen-ki olyan, én lehet a viccesebb oldalát látom az életnek, ő meg a letisztultabbat. Legszívesebben idetenném a Kriszti lepketortájának a képét, de nincsen hozzá engedélyem, aki ismer engem, úgyis tudja, hol kell keresni ;)
Miután megvolt az ihletet adó kép, rákerestem a neten a fellelhető lepke-torta képekre és készítésekre, és egy nagycsomót találtam. Kifejezetten egyet se utánoztam le teljesen, hanem csak ötleteket merítettem, és a saját ízlésemre formáltam. Az ihletadó oldal ez és ez volt alapban, de sok dolgon változtattam.
A töltelékből nálunk leginkább a túrós jön szóba, itt megint kicsit önző vagyok, de én szeretem nagyon a túrós-vaniliás tölteléket. Mondjuk Editke se tiltakozik soha ellene, elsőre amúgy is túró rudi tortát akartam csinálni neki,csak ahhoz meg nem találtam meg azt az egy konkrét receptet, amit szerettem volna már évek óta legyártani, azóta is keresés alatt van.
Szóval a torta alapja egy 25 cm-es kapcsos tortaformában készült vizes piskóta lett.
Hozzávalók:

• 4 tojás
• 20 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• késhegynyi szódabikarbóna
• víz

A tojásokat Horváth Ilona receptje szerint szét kell választani. A sárgájához hozzáadjuk a cukrot és 4 evőkanál vizet, és ezt elvileg 20 percig kevergetjük. Én nem kevertem 20 percig, nincs az a finom süti, amit én 20 kerek percig kevernék... Ha ez megvan, akkor a fehérjét kell felverni habnak, amihez szintén adni kell 4 evőkanál vizet, és a végén 5 dkg cukrot (én egy nagy kanállal tettem bele, nem méricskéltem).

A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával (Editke imádta ezt a részt én kevésbé, elég sok liszt ment mellé).

A tojássárgájás keverékhez hozzáadjuk a liszt felét, összekeverjük, aztán a hab felét óvatosan, majd a liszt másik felét és a hab másik felét. Nem tudom, ezt miért így kell csinálni, de nem mertem másképpen, lehet itt a részletekben lakozik az ördög, nem mertem kockáztatni, szép is lett a piskótám.

Közben míg sült a tészta, Editkével táboroztunk kicsit, mert beneveztünk a Gyereketető Hernyócskás táborába, Editkének nagyon bejön :)

Ahogy kihűlt t piskóta, 3 valamennyire egyenlő részre vágtam.

A tölteléket én találtam ki, nem egy bonyolult dolog. 25 dkg túrót összekevertem egy főzős vaniliás pudinggal.

Ezzel megkentem az alsó és a középső tortalapot, ráillesztettem a felsőt, és egy jó 2 óráig a hűtőben dermesztettem az egészet.

Amíg hűlt a torta, elkészítettem a lepke csápját, ami végül nem funkcionált megfelelően, mert túl nehéz lett a pillangónknak, de ilyen cukros-nyalókás megoldást semmiképpen nem akartam, és szerintem zseniális ötlet volt a részemről, hogy egy-egy banánkarikát mártottam bele csokiba, felszúrtam fogpiszkálóra és ez lett a csáp :) Amúgy valószínűleg az én tésztám a nyalókát se bírta volna el, túl könnyű lett, ami egy piskótánál mondjuk nem hátrány, csak nem bír el különböző érzékelő csápokat emiatt.

Aztán ahogy kihűlt a tésztatorony, előrajzoltam a lepke formát, szabadkézzel, mert elfelejtettem előre sablont nyomtatni, na ezt legközelebb nem hagyom ki, mert rajzolásban nem vagyok valami ügyes, sőőőőőt...

A testét olvasztott csokival vontam be, a szárnyait meg hulala tejszínnel, mert az sokáig bírja a strapát (a torta mondjuk nem tartott tovább 2 napnál :)).

Így lett nekünk néger-csokipillangónk :)
Editke díszítés közben rájött, hogy szereti a tejszínhabot, jó sokszor elmondta, hogy Anya, én ezt szeretem, ez finom, nem tudok vele nem egyet érteni :)

Aztán franciadrazséval feldíszítettük közös erővel a pillangót, Editke válogatta (próbálta) a színeket nekem. És aztán voilá, itt a kicsit béna, de annál finomabb néger-lepketorta bókoló csápokkal :) Nyaklánca is lett, egyértelmű :D

Akármennyire csúnya is, Editkének tetszett nagyon. Aztán gyertya is került rá:

El is fújtuk közös erővel:

Aki evett belőle, annak ízlett a torta, a ronda és finom kategóriát erősíti így a blogomon :)
Tortaevés után pedig jöhetett a rajzolás ezerrel, kannafáninak is nagy sikere volt, főhelyre is került a nappaliban (és a kavicsjátéknak is, amit még nem tettem fel ide), de a mágneses rajzoló a maga színes formáival egyelőre letarolhatatlan.