Márton napi libalámpás

A Márton napnak külön története van, amit szerintem sokan nem ismernek, ezért most bemásolom ide, hátha az olvasóim nem veszik zokon :) 

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római elöljáró fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Számos jövendölés is kapcsolódik a Márton naphoz; ha Márton napján havazik, gyakran elhangzott: „Eljött Márton szürke lovon.” “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Néhol tartják a szokást, miszerint Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is. Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz (ez már milyen? :)) A pásztorok ilyenkor egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje.

És hogyan jön ide a lámpás? Német nyelvterületről, és mivel nekem is folyik elvileg sváb vér az ereimben, ezért nekem is kellett lámpást készíteni. De nézzük a hagyományt a németeknél. A német nyelvterületeken (Hollandia egyes részei, Németország, és Ausztria) fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak. A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat miközben régi Márton napi dalokat énekelnek.A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll. A helyszín településenként változó: többnyire a piactér, a templomtér vagy esetleg maga a templom ad helyet a rendezvénynek. Általában műsorral is készülnek, mely leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be. Lezárásként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, például pereccel, márton-kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal, cukorkával, teával, gyerekpunccsal, márton-musttal. Az egyik legjellegzetesebb Márton napi ajándék a “Weckmann”, ami egy édes tésztából készült ember alakú figura. Az utóbbi években a lámpás felvonulások széles körben elterjedtek, még Hollandia és Németország protestáns területein is. Annak ellenére, hogy a protestáns egyházak nem ismerik el a szenteket.

A bevágott részeket köszönöm a martonnap.hu-nak, merthogy ám ilyen is van!

Sose voltam még lámpás felvonuláson, de nagyon hangulatos lehet elmondások alapján. Ha majd Editke megnő (komolyan, mindig várok valamire...), akkor elmegyünk mi is felvonulni anyáékkal, csak akkor úgy kell időzíteni, hogy otthon is legyünk, tehát hogy ne legyen azon a hétvégén levelező oktatás, talán írok az oktatási dékánhelyettesnek, hogy légyszi, legyen belátó :D

Szóval az első lépés a Márton napi szokásokhoz, hogy készíteni kell lámpást. Mivel felvonulni nem megyünk vele, így nekünk majd a vasárnapi majdnem Márton napi lakomán az asztalt fogja díszíteni a libalámpás.

Az ötlet innen származik, de elég sok korrekcióra szorult több okból. Először is nem kaptam libás szalvétát, és ez az Aranyvirágcserépben már a sokadik baki (halloween előtt meg fekete akrilfesték nem volt...) ezért kissé zabos vagyok most rájuk. De hát van ilyen, lehet most nem megy annyira jól a bolt. Mindenesetre Editkével végignéztük az összes húsvéti szalvétát, tényleg nem volt köztük libás. Így egyszerűen nyomtattam pár libát, és az került a lámpásra. Sajnos ez nem lett olyan szép, mint ahogyan szerettem volna, de ez van, legközelebb majd húsvétkor előre gondolok Márton napra is (vagy jobban körülnézek, mert a Kreativ Hobby katalógusban számtalan tök jó cucc van, pl olyan dekupázs ragasztó, amivel sima nyomtatott képet is fel lehet applikálni bármire). A szalvéta után a következő gyenge pont a kockasajt dobozának mérete volt, ugyanis az általam vásárolt pausz papír pont nem érte körbe a sajtdobozt. Így hirtelen ötlettől vezérelve egy befőttesüveg tetejét használtam alapnak. Az Aranyvirágcserépben nem kaptam mintás krepp papírt sem, ezért szalaggal dolgoztam.

Egyszóval nekem egészen másmilyen lámpásom lett, de az ötlet nagyon tuti volt.

Hozzávalók:

• fehér pauszpapír
• libák, bármilyen formában :)
• piros-fehér szalag vagy krepp papír
• befőttesüveg tető

A libákat körbevágtam. A befőttesüvegre ráragasztottam a szalagot kétoldalú ragasztóval, aztán hozzá ragasztottam a pausz papírt. A kivágott libákat szintén kétoldalú ragasztóval applikáltam fel, nem lettek túl szépek, de a hobbi ragasztó meg meghúzza a pausz papírt, főleg, ha tényleg kerül is bele mécses és felmelegszik, ezért ez volt a jobb megoldás. Anya felrajzolta a pauszra, lehet nekem is azt kellett volna inkább. A pausz papír tetejére is ragasztottam kétoldalú ragasztóval szalagot, és kész is lett a lámpásom:

Végülis szép lett, csak én nem ilyet szerettem volna alapban, és elég gyors gondolkodásúnak kellett lennem, hogy sikerüljön az otthoni lehetőségekből gyorsan kihoznom egy lámpást, mivel időm nem volt már elszaladni még egy pauszpapírért, vagy máshova szalvétáért. 

Editke meg megszabadult (vagy inkább megszabadítottuk...) az etetőszéktől végre, igaz sok könnycsepp árán, de kifejezetten nagylányosan eszik így :)

A libalakoma receptjét majd vasárnap teszem ide nektek, hiszen akkor lesz aktuális ;)