Diós linzer

Nagyon szeretem a linzert, és úgy tűnik, ezt a tulajdonságot átörökítettem Editkébe is, mert ő is mindig linzert ehetnék. Igaz ő nem így mondja, hogy linzert szeretne enni, hanem hogy süssünk olyan sütit, amit apának valentin napra, a szívecskéset. Hiába mondom neki, hogy az linzer, nem nevezi nevén a sütit. Vagy erősebb neki az az emlék, hogy az apjának sütöttünk együtt sütit, ami meg tök jó :) 

Szóval tegnapelőtt ismét elhangzott a kérés, süssünk olyan sütit, és egy napig tudtam halogatni (meg játszóházzal kiváltani...) a sütisütést, de tegnap már nem volt mit tenni, meg kellett sütni a sütit. Mivel ebbe nem akartam ételfestéket tenni (oké, tök jó, hogy lesz nekünk rózsaszín süti, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy jót tesz egy 3 éves gyereknek minden második héten mesterséges ételfestékkel színezett sütit enni), de valamivel ki kellett a színt váltanom (Editkének vannak ilyen dolgai, hogy ha nem színes a süti, amire ő vágyik, akkor valami másik "csodára" kell lecserélni) ezért diót tettünk a sütibe, mert a dió az mindig nyerő a nyúlbélusnál. Eredetileg ugyan egész diót szerettem volna a tetejére tenni, el is zarándokoltunk Zsuzskával kiegészülve a gödöllői piacra, de nem volt egész dió (amúgy darált se), nem is értem, mintha valami kuriózumot kértem volna a zöldséges nénitől. Hozzáteszem persze humusz meg ananász tök természetes, hogy van, de dió??? Ki hallott már ilyet, valaki egész diót akar vásárolni, hallatlan :D Viccen kívül, komolyan nem értem, hogy miért nem volt dió, de hát annyi mindent nem értek az életben, miért pont ez lenne a kivétel. Így aztán gyorsan azt találtam ki, hogy a Zsuzskáék féle darált dióból teszek a tésztába, és kész. Nagyon finom lett, nyilván van ilyen recept is valahol a neten, vagy a Horváth Ilonában, de én nagyon örültem ennek az ötletemnek, hogy darált diót teszek bele. Editke is örült neki :)

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 20 dkg margarin vagy vaj
• 10 dkg cukor 
• 10 dkg darált dió
• 1 egész tojás

A lisztet összekeverjük a cukorral és a darált dióval. A margarint rádaraboljuk, és összemorzsáljuk a lisztes keverékkel. Hozzáadjuk az egy egész tojást, és összegyúrjuk a tésztát. Szerintem egyszerűbb kézzel csinálni, meg ez elég kis adag, ennyiért nem veszem elő a gépet, meg Editke is szereti gyurmákolni a tésztát, így nem szoktam elvenni ezt az örömöt tőle, hadd csinálja ő is :) Egy órát pihentetjük hűtőben. Utána lisztezett deszkán kinyújtjuk vékonyra, kiszaggatjuk, és 180 fokon kb 10-15 perc alatt megsütjük. A tetejére lehet kenni felvert tojásfehérjét, én most ezt kihagytam.

A kiszúrásban is volt segítségem, Editke imád minden ilyen folyamatot, és tök ügyesen szaggat ebből a linzerből formákat. A kedvence a virág forma, én meg macikat gyártottam :)

Ma reggel már aztán lehetett enni a linzert (persze tegnap is letesztelte Editke a sütit, de nem engedtem neki túl sokat enni...). És hogy miért adok neki reggelire linzert, mikor süti meg minden, hogyan lesz így egészséges a gyerekem? Néztétek már meg alaposabban, hogy a győri édes kekszekben mi van? Akár a jó reggeltben, akár bármelyikben? Vagy egy kakaós csigában vagy túrós táskában? Liszt és cukor mindenképpen, cukor mellett meg még fruktóz-szirup is, amiről egyre inkább kiderül, hogy több kárt okoz a szervezetnek, mint hasznot, pedig ugye természetes, meg gyümölcscukor meg minden. Margarin nem biztos, hogy van ezekben a kekszekben, helyette viszont találunk ott ízfokozót, meg stabilizátor, meg aromákat, amik nem biztos, hogy annyira nagyon károsak, de nem is hasznosnak. A jó kis péksütikben meg ott vannak a térfogatnövelő szerek és egyebek, amitől szép és kívánatos lesz egy bolti péksüti akár 8 óra múlva is. Szóval nekem meggyőződésem, hogy semmivel se rosszabb, ha a gyerekem otthon reggelire az általam legyártott linzert eszi, mintha útközben nyomna be egy 7 days croissont (mennyi ilyet látni a héven és a bölcsiben, jajjj...). Persze, adhatnék neki teljes kiőrlésű nagyon egészséges kenyeret sonkával meg paprikával, de ugye az én lányom hétköznap 2x reggelizik, mert a bölcsiben pont ezeket a kenyeres cuccokat kapják. Így nekünk otthonra marad a müzli, a zabpehely, a kukoricapehely (próbálok elvonatkoztatni a mikotoxinoktól...) és a keksz. Ha meg ő szaggathatja ki, akkor olyan élvezettel eszi, hogy nézni is öröm :)