2016. október 6., csütörtök

Makramé gyerek változatban

A hétvégén részt vettünk a waldorf ovi és iskola által szervezett Mihály napi családünnepen, ahol mindig nagyon sok jó dologgal lehet találkozni, például kézműveskedéssel. A waldorf, bár kiderült többször, hogy nem az én irányzatom, nekem nagyon szimpi, többek között ezért a sok-sok kézműveskedésért, és a reform kajájuk egy részét is nagyon kedvelem, most például benyomtam vagy 4 reform pogácsát,a minek a tetején nem sajt volt, hanem dió, és az egész magvakkal volt tele, és nagyon-nagyon-nagyon finom volt. Ehhez sajnos receptet nem tudok prezentálni, de még képet se, mert olyan gyorsan megettem őket :P
Viszont a kézműveskedésről már készült kép, és Editkének annyira bejött ez a felé makramé, hogy hirtelen ott is töltöttünk vagy másfél órát a karkötők készítésével, mert hát egy az nem elég a kis nyunuysnak. 
A makramé maga nem egy új dolog, de ilyen, gyerekeknek való verziót én még nem láttam, ezért is szerettem volna itt a blogon is megörökíteni a dolgot, hátha másnak is jó lesz. 
Első körben egy kemény papírból, vagy egész egyszerűen egy kidobásra ítélt bármilyen dobozból kivágunk egy ilyen formát.

A kivágásnál először érdemes egy kört rajzolni, és azt 8 egyenlő részre osztani, aztán kivágni a köríveket  az osztásoknak megfelelően. Ha ez megvan, akkor minden osztásnál egy kicsit vágjuk be a formát, a közepére pedig készítsünk egy lyukat. Vastagabb fonalból (de ne legyen szöszölődős!) vágjunk le 7 akkora darabot, mint a gyerek, vagy akinek szánjuk a karkötőt, annak az embernek az alkarja, az kb elég lesz egy akkora karkötőre, mint az illető csuklója. A 7 kis fonaldarabot vezessük át a lyukon, kössünk görcsöt a végére, hogy ne csússzon vissza a lyukon, és minden fonalat rögzítsünk a papír szélén lévő egyik osztáshoz. Az egyik osztás üres lesz, hiszen 7 fonalunk van, de nyolc lyuk. És itt kezdődik a varászlat :) A lyuktól számított 3. fonalat helyezzük a lyukba, aztán számoljunk le megint 3 fonalat, azt ismét tegyünk a lyukba, és így tovább, mindig egy irányba haladva, és mindig vigyázva arra, hogy a fonalak feszesek maradjanak, így lesz szép a karkötő a végén.
Hogy kicsit érthetőbb legyen, a fenti képen 12 óránál van a lyuk, ha leszámoljuk az óramutató járásának megfelelően a harmadik fonalat, az a kék, azt húzzuk oda a lyukhoz, így a a kék fonal eredeti helyén lesz a lyuk. Ismét az óramutató járásának megfelelően leszámoljuk a három fonalat, azt a piros lesz, azt húzzuk a lyukhoz, majd újra számolunk, az megint egy piros színű fonal lesz, a lyukhoz húzzuk, és így tovább. Elég munkás, de Editke lelkes volt, és nekem is nagyon tetszett ez a módszer, majd a valamikori távoli szabadidőmben lehet készítek magamnak is egyet ;)

 Annyira tetszett neki, hogy menet közben is csinálta, mikor hazafelé tartottunk :D
  És még mindig csinálja :P
 Végülis készen lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése