2017. március 16., csütörtök

Isten nem ver bottal

- szól a mondás, és ez mindenkire igaz, ha hisz Istenben, ha nem. És ezt most magamon is tapasztaltam, mert az előző bejegyzésben a nehéz kérdéskört feszegettem nagy önbizalommal övezve, aztán olyan sok rossz történt velem hirtelen egy pár nap leforgása alatt, hogy el is gondolkodtam az életemen hirtelen, hogy amit biztosnak hiszünk, pár nap alatt rommá lehet (és akkor kérdés, hogy kinek mi a nehéz, ugye, és hogy kívülről bazi könnyű nekem is ítélkezni, így meg is kaptam én is a magamét, ami nem bot lett). Persze a "rossz" is elég szubjektív dolog, azért annyira rossz nem történt, mint hogy meghalt volna valaki, vagy ilyesmi, de a lelkemet igénybe vevő rosszak sajnos történtek. És mivel a baj csőstül jön, nem is csak egy dolog jött, hanem mindjárt jó sok. Teher alatt nő a pálma. És ez most nem egy ilyen szólások és közmondások ismertetése bejegyzés akart lenni, bár lehet annak nagyobb felvevő(olvasó)piaca lenne. Hanem az, hogy miután úgy ahogy összeszedtem magam, akkor arra gondoltam, hogy oké, nem így terveztem a következő időszakot, de mit lehet tenni, ember tervez, Isten végez, akkor most ebből hozom ki azt, amit lehet, ami a lehetőségekhez képest a legjobb, hajrá előre. És akkor jött egy ember, aki viszonylag idegen nekem, de annyira nem, hogy ne beszélgessek vele, és egy olyan találó dolgot mondott, hogy arra kellett gondolom, nincsenek véletlen beszélgetések és találkozások az életben, és ez az egy mondat most az életem vezérfonala egy időre. Mondjuk, egy hétre. És jól bele is vésem az agyamba, mert annyira találó, mint régen a Nórikám mondása, miszerint "Kata, te vagy a helikopter". De ha ez az örök érvényű mondat nem lenne alkalmazható, akkor a következő lesz az, amit ennek a félig idegen, félig ismerős apukának a szájából hallottam, és hálás vagyok érte, még ha ő ezt nem is tudja, akkor is: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése