telt el azóta, hogy írtam volna ide a kedves kis kreativ blogomra. Rengeteg mentségem van a dologra, kezdve a lelkem széthullásától, majd szépen összeragasztózásán keresztül egy gömb fagyitól való megfázáson át a diplomajavítási hajrával befejezve. Volt ebben az egy hónapban kérem szépen itt minden, és mindig azt gondoltam, hogy sebaj, már annyi rossz történt, hogy ezután már csakis a jó jöhet, de végül mégsem jött, szóval már nem is várom, hogy megérkezzen, ideér, ha akar. Ha nem akar, akkor biztosan ott van, ahol nagyobb szükség van rá és pont.
De mivel pár lelkes olvasóm tényleg innen merít rólam infot, és őket nem akarom riogatni, ezért elírom, hogy amúgy teljesen jól vagyok, és minden oké, legalábbis próbálok erre gondolni minden nap 😀
Közben meg rengeteg dolog kavarog a fejemben. Tavasz van, így például ablakot kellene pucolnom. Jön a húsvét, amire tojást kell festeni, bár az idén nem kifújt tojásokkal rukkolunk elő Editkével, hanem só-liszt gyurmából készített tojásokkal, amiknek jó része már készen is van, mert bár nem írok bejegyzéseket, de azért a kreativ énem nem tud nyugodni, és születnek új dolgok, csak a közlésük sokszor elmarad, idő és lelkesedés hiányában. Ez van sajnos.
Aztán mivel tavasz van, így megszaporodnak az emberek a mindenféle tavaszi test átalakító programokon, aminek köszönhetően azok az emberek (=én), akik rendszeresen járnak tornára, és így el is felejtkeznek róla, hogy előre be kellene jelentkezni azokra, rendszeresen kiszorulnak a rendes edzésükről. Hát így jár, aki rutinból jár tornázni. Mondjuk annyira nem vagyok elkenve, mert a tavaszi testátalakítók általában 1-2 hónap alatt feladják a nagy álmukat, és szépen süppednek vissza a jól megszokott, kényelmes életükbe, és akkor lesz majd nekem is hely a TRX-en. Futni meg bármikor lehet. Igazából ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy miért pont tavasszal akarnak lefogyni az emberek? Egy átlag ember sokkal többször visel egy sima hosszú ujjú felsőt, mint bikinit, télen mégsem zavarja akár 10x annyi napon keresztül, hogy oldalt kibüggyen a háj a nadrágjából, nem, az a lényeg, hogy a bikiniben kb 2 hétig jól nézzünk ki. Ezt sose értettem, és mindig el kell elmélkednem ezen, nyilván összefüggésben van azzal, hogy amúgy sem rajongok kifejezetten sem a nyárért, sem a bikiniért, és nem azért mert nem áll jól 😇
A tavaszon kívül még sokat kell elmélkednem a baráti kapcsolataimon is, meg hogy bizonyos embereket, legyenek azok család vagy barát, miért nem tudok elengedni a francba? Miért kell azokon az embereken rágódnom, akik láthatóan letojingázzák a fejemet. Miért nem tudom én is ezt tenni?
Aztán kihívás nekem erre az évre, hogy mire használjam jól ki a kapacitásaimat? Legyen azok bármilyenek. Tudom, hogy ezt év elején illett volna feltennem magamban, de akkor még volt egy jól kézzelfogható célom, ami most megvalósult, és akkor most úgy érzem, hogy konkrét cél nélkül mit sem érek, ezért gyorsan találnom kell majd egyet, amiért küzdök. Oké, van egy gyerekem, de sajnos nem vagyok az a jól viselkedő anyuka, akinek elég, hogy van egy gyereke, akit ajnározhat, meg ugrálhat körülötte, nekem kellenek ilyen saját ÉN célok, ami nem Editkéhez kötődik, hanem saját magamhoz.
Amúgy a lakásban is nagy átalakulások zajlanak, mert bár mégsem az fog történni szeptemberben, amire már fél éve várunk, de Editkének nagylányos szobája lesz, és remélhetőleg majd ehhez is kapcsolódik bár kreativ bejegyzés, bár ahhoz még Krisztián rábólintása is hiányzik.
Ez most egy elmélkedős bejegyzés, amiből talán már túl sok is került mostanában ide, de ígérem, jönnek a kreatívok is 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése