Ismerkedjünk meg az órával!

Tudom, tudom, hogy szégyen gyalázat, amit szegény kis kreatív blogommal hajtok végre most az utóbbi időben, de több magyarázatom is lenne rá, ha nagyon akarnék, a legegyszerűbb az időhiány, sajnos 😑 És akkor lehetne ezt hosszan magyaráznom, hogy miért nincsen időm, hiszen idő arra van, amire szakítunk, ezt is tudom. De a diplomakészítés időszak nem csak a hallgatóknak húzós, hanem a konzulenseknek is, amellett meg most még belevágtam egy harmadik pénzkereseti lehetőségbe is, ami elég sok időmet elviszi egyelőre, de remélem hosszú távon megéri, aztán majd alakul. És a laborban meg a megbízásos kísérletekkel is sok idő elmegy. Ez van.

De nem kesergek az időm végessége miatt, hanem inkább megmutatom, hogy milyen kis cuki szerkezetet készítettünk Editkével, ami pontosan is az idő mérésével ismerteti meg a nyuszifület. Mert sajnos akármennyire is próbálom magyarázni neki szóban, hogy hány óra van, meg mit mutat az óra, szerintem nem érti. Bár állítja, hogy igen, de én meg látom, hogy nem, szóval valamit tennem kell, hogy ne maradjon így ez a helyzet. 

Tök véletlenül futottam bele egy külföldi oktató lap instagram profiljába (@miss_fairclough_), amit gyorsan be is jelöltem magamnak követendő példának (tehát követem, de nekem ez egy olyan béna szó, mi az, hogy követem? az tök illegálisnak hangzik, pedig nem is az ez a folyamat, na mindegy, nem szeretem ezeket az angolból tükörfordítással átvett szavakat, bár még mindig jobb, mint a "lájkolom"...), és ott láttam meg ezt a kis óra ötletet.

Igazából már majdnem vettem is egy ilyen óra megismerést tanító valamiféle rendkívül interaktív, és ennek megfelelő árú játékot a neten, de aztán úgy voltam bele, hogy bakker, majd pont az órát nem tudom neki valami házi alkalmatossággal megtanítani, de béna vagyok! És nem akartam béna lenni. Ezért elloptam az ötletet, és kb 2 óra alatt, amíg elkészül vacsira a pizza, elkészítettem a kis tanító órát. A tesztelése még folyamatban van, tehát azt nem tudom, mennyire hatékonyan fogja tudni így megtanulni az órát Editke, de én bizakodó vagyok, neki meg tetszik, hogy együtt hoztuk össze ezt az órát. 

Először egy nagy kartonra volt szükségem, amiért nem rohantam fejvesztve a boltba, mert olyan nagyon előrelátó vagyok (hahaha, persze), hogy mindig megmentem a csomagolásokból a vastag papír részeket direkt kreativkodás céljára. Ennek az órának az alapja például egy lidliben vásárolt pólószett csomagolása lett, ez egy teljesen tök minta nélküli, fehér vastag papír, amit a pólók alá tesznek a csomagolásba, hogy szebben álljanak a boltba a polcon. Amúgy egy tök felesleges dolog szerintem, és tök nem környezettudatos, de én így tudom megmenteni, és újrahasznosítani, vagy egyáltalán, hasznosítani valamire. Hogy legyen ennek a papírdarabnak is valami értelme, haszna az életben, ne csak úgy dobjuk ki azzal a lendülettel, ahogy kivettük belőle a pólókat. 

A kartonra rátettem egy tányért, mert nem volt kéznél körzöm, és körberajzoltam, majd kivágtam a kört. Editke meg kiszínezte, hogy ne legyen unalmas fehér, helyette lett egyenetlenül színezett érdekes kék 💖 A mutatókat én rajzoltam szabad kézzel, szintén az újrahasznos karton lapra, kivágtam, azt is kiszínezte Editke. Aztán origami papírból csíkokat vágtam, amit ketté hajtottam, kívülre kerültek az óralap számai, belülre meg amit a digitális óra mutat és amit mondunk, hogy hány perccel múlt el az egész óra, illetve negyed, fél, háromnegyed, egész. Meggyőződésem, hogy ezt a legnehezebb felfogni egy gyereknek, aztán nem vagyok tanár, se pedagógus, lehet simán tévedek. 

Aztán miután minden színes lett és kivágódott, feliratozódott, ráragasztottam az óralapra a mintás papírokat. A mutatókra ráírtam, hogy melyik mutatja az órát, melyik a percet, és milton kapoccsal rögzítettem az óralap közepén. Készen is lettünk az órával. 

Nem azt mondom, hogy a legszebb oktatási anyag, amit életemben láttam, de Editkének tetszik, olyan színekből van, amit ő maga választott, együtt csináltuk meg, és a feladatát betölti. Nyilván lehetne csilli-villi nagyonmenő papírból meg műanyagból, beszélő ceruzával, de majd beszélek én a ceruza helyett 😇